2010 után Magyarországon valójában államcsíny történt.
„Az orbáni autokrácia rendszere nem azért jöhetett létre, mert a megalkotóinak lett volna alkotmányos joguk és felhatalmazásuk a létrehozására, és nem azért áll fenn, mert szilárd alkotmányos alapokra építették. Hanem csupán azért, mert a Fidesz–KDNP-nek a közhatalom kizárólagos birtoklására irányuló alkotmányellenes törekvése ellen az elgyengült, korrumpálódott, hitelét vesztett liberális demokráciánk alkotmányvédő intézményei és politikai szereplői, az Alkotmánybíróság, a kormánytól független sajtó és az alkotmányhű civil társadalom, benne a megosztott ellenzékkel, nem voltak képesek idejekorán és kellő erővel fellépni.
Mert előbb fel sem fogták, hogy valójában mi történik velünk, és a közjogi átalakítások okozta pusztításban képtelenek voltak felismerni a közös veszteségüket, utóbb pedig már késő volt.
Vagyis Vörös Imre egykori alkotmánybíró találó szavával 2010 után Magyarországon valójában államcsíny történt. A kétharmados többség a törvényhozói és alkotmányozói jogával visszaélve alkotmánysértő törvények és alkotmánymódosítások összefüggő sorozatával felszámolta a magyar alkotmányos demokráciát, a magyar alkotmányos jogállamot.
Mindezért a rendszer megbuktatásáért folytatandó küzdelem sikerének alapfeltétele annak a széles körű tudatosítása, hogy Orbán Viktor demokráciának álcázott egyeduralmi rendszere alkotmányos alapok, alkotmányos felhatalmazás nélküli rendszer. Amely ellen a mai Alaptörvénynek a 2010 előtti alkotmányunkból lényegében változatlanul átvett C) cikk (2) bekezdése értelmében is: »mindenki jogosult és köteles fellépni«.
Veszélyben az értékeink
És mivel ma már nem csupán a kizárólagos hatalom birtoklására irányuló törekvéssel állunk szemben, hanem befejezett ténnyel, e törekvés folyamán kivitelezett államcsíny következményével: a felszámolt liberális demokrácia helyett létrehozott új önkényuralmi rendszerrel, amely garantálja a közhatalom képviselőinek a hatalom kizárólagos birtoklását, ezért már nem csupán törvényes úton, hanem az erőszakot leszámítva minden rendelkezésünkre álló úton és módon jogunk és kötelességünk fellépni ellene.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az újságírás legyik legfontosabb, egyben legnehezebb feladata a választási kampányok idején a zajszűrés és a hiteles tájékoztatás fenntartása.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Az Európai Unió vezetése már meg is találta a gyógyírt: még több jogkört vonnának el a tagállamoktól.
A paksi bővítés lehet az apropó.
