„Az idei parlamenti ülésszak kezdetén a baljobb vagy jobb-bal politikai kisszövetkezet kivonult az ülésteremből. Aztán a folyosón ott billegett ez a szerencsétlen, riadt szemű csorda, de akár birkanyájnak, kondának is nevezhetnénk őket. Majd tudós lódoktoruk, bizonyos Hadházy Ákos megállapítja róluk, hogy marhák. A társaságról annyit régóta tudni, hogy végtelenül ostobák és műveletlenek. A két szocialista él-álmunkás, Bangóné és Kunhalmi helyesírási mutatványán nem érdemes mélázni, a hölgyek sajnos földbuták.
Azon viszont érdemes gondolkodni egy kicsit, hogy ez a csorda hogyan gondolhatta azt, hogy az esztergomi Suzuki-gyárban okuk-joguk és lehetőségük lehet bármiféle munkásvédelmi akcióra.
Autóba ültek tehát, és nagy zászlólobogtatással irány a gyáróriás.
Miután a gyárból kijött az őket fogadni kijelölt vezető, közölték vele, hogy ők bemennének az üzembe, és ott tisztáznák, hogy miért is dobták ki azt a derék szakszervezetist. Kérem, ez itt magánterület – mondhatta a gyári tisztviselő – visszamegyek, és elmondom az önök erre irányuló igényét. Hogy bejönnének. A csorda még a parlamenti összejövetelnél is tétovábban és zavartabban pislogott, érezhették, hogy tilosban járnak. Visszajött a gyárból a közvetítő, közölte, két képviselőt szívesen látnak egy beszélgetésre.
A csorda megbolydult, de mi öten akarunk menni, mert egy komoly küldöttség legkevesebb öt tagból áll, már csak azért is, mert mi a magunk sokszínűségében öt pártot képviselünk.
Sajnálom, ketten jöhetnek – közölte a suzukis hivatalnok, majd némi tétovázás után otthagyta az egymással vitatkozó, ám igen egységes ellenzéki összefogást képviselő képviselőket. Ők meg végül egységesen hazasunnyogtak.
Hiába, nem minden nagy ház köztelevízió, ahová erőszakkal be lehet pofátlankodni, ott botrányt rendezni, és egyre nevetségesebb mutatványokkal magukra húzni a közfigyelmet.
Esztergomban az ellenzéki birkanyáj nem a japán cégtől ijedhetett meg, hanem abban a néptelen parkolóban átsuhanhatott rajtuk saját hülyeségük és erőszakos ostobaságuk tudattöredéke”