„Összességében a szociális pillér projekt bébilépésekben halad, és minden egyes miliméterért hetekig tartó küzdelem folyik. Ugyan az elvárásokhoz képest rosszabbul teljesít a pillér, azonban azt is fontos látni, hogy egyik jelenleg nyitva levő irányelv sem lesz rosszabb, mint az azt megelőző. Az Európai Parlament közép konzervatív része is érezhetően megengedőbb a szociálpolitikai kezdeményezésekkel szemben a válság utáni politikájához képest. Ma a legtöbb gondot a tagállamok szociál- és foglalkoztatáspolitikai harmonizációtól való idegenkedése okozza.
Kicsit Alice Csodaországában is érezhetjük magukat, amikor mediterrán liberális és szakszervezeti múltú néppárti EP képviselőkkel vállvetve kell küzdeni az északi baloldali kormányok ellen az egységesebb és erősebb európai munkavállalói jogokért.
Becsüljük meg azt a cseppnyi európai liberális föderalizmust és konzervatív progressziót, amely jelen pillanatban nagyságrendekkel többet tesz a berlini és londoni magyar munkavállalók érdekében, mint az egész nordik jóléti modell tokkal-vonóval. Ha ma az EU-t az Európai Parlament irányítaná, még a jelenlegi politikai összetétellel is igazságosabb és egyenlőbb világot tudna teremteni az uniós állampolgárok számára, mint így, a tagországokkal tandemben.”