Barátok, egymás között

„Fel kell venni a kesztyűt! Ez nem vitás! A magyarországi keresztény, konzervatív, polgári jobboldal és az önvédő civilek eddig is ezt tették, és ezt fogják tenni. Ebben a küzdelemben, e nem mindennapi harcban meddig lehet elmenni? Miután ismerjük az ő ideológiájuk természetét – immár száz évre visszamenőleg –, ezért egyértelmű, hogy a törvényes keretek között a végsőkig el kell menni érdekeink védelmében. Sőt, ragaszkodni kell a 2018 áprilisi választási eredményekből következő legitimációhoz, amely ennek az oldalnak adta  kezébe a hatalmat.

És ha ezt a hatalmat a bevándorláspárti kisebbség erőszakkal ki akarja a többség kezéből csavarni, akkor azt végső esetben ugyanazzal a módszerrel vissza kell verni, különben ugyanúgy járhatunk, mint száz évvel ezelőtt. Ugyanis a módszereik hasonlóak. Nevezzük őket Kun Bélának, Szamuely Tibornak vagy Gyurcsány Ferencnek, Ujhelyi Istvánnak, Niedermüller Péternek, hívjuk őket Klara Zetkinnek, Rosa Luxemburgnak vagy Vadai Ágnesnek, Szél Bernadettnek, Bangóné Borbély Ildikónak avagy mondjuk őket Trockijnak, Leninnek, netán Soros Györgynek vagy Junkercnek. Igaz, be kell vallani, hogy a modernkori nemzetközi összeesküvők kistehetségű örökösei a világforradalmat óhajtó Marxnak, Leninnek, de mégis ugyanolyan veszélyesek, mint elődeik.

Ők sem mások, mint fizetett anarchisták. A harcmodoruk ugyanaz. Az erőszak, a lázadás a nemzetállamok ellen és a törvényes társadalmi rend megdöntésének kísérlete nemzetközi pénzek támogatásával. Íme néhány példa az összehasonlításhoz. Klara Zetkin, német kommunista a The Call (brit szocialista lap) 1920. április 29-ei számában ezt írja: »Annyi bizonyos, hogy a kommunisták és a forradalmárok holnap csakis abban az esetben irányíthatják majd a proletártömegeket, ha már vezérszerepet vállalnak a meglévő szakszervezetekben.«”