A kormányváltás színjátéka

„Ezért a kormánynak most már rá kell ébrednie, hogy a jó gazdaságpolitika, a növekedés, a munkanélküliség csökkentése, a külpolitikai sikeresség önmagában nem elég. A liberális destrukciót az utcákon, a médiában, a kultúrában, a tudományban, az oktatásban, vagyis mindenütt le kell győzni ahhoz, hogy a normalitás megvédhető legyen a kóros devianciá­val szemben.

Mert jelenleg az történik, hogy intoleráns, gondolatrendőrt játszó törpepártok politikai pankrátorai, gátlástalan szocialisták és jóléti sovinizmussal házaló, kenetteljes volt szélsőjobbosok szabadultak rá Budapest és néhány vidéki nagyváros utcáira. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ezek a parlamentben, az utcákon és a köztévében randalírozók a polgári-nemzeti kormány értékeihez képest más értékrendet képviselnek, nem szimpla elvek közötti konfliktusról van szó, hanem morális értékrendek állnak szemben egymással.

Azzal a nemzeti kormánnyal szemben, amely a magyar történeti tudat, a magyar nemzet folyamatosságának a kifejezőjévé vált, nem tudnak önálló narratívával, a polgárok többsége számára vonzó célokkal szolgálni. Siralmasan mondanivaló-hiányos politikai vegetálásuk következtében akkora mértéket öltött közöttük a szellemi kiüresedés, hogy valójában már nem gondolnak semmiről semmit. Az ilyen katasztrofális célnélküliség vezetett oda, hogy semmi másból nem áll az ellenzéki politika, mint a Fidesz és Orbán Viktor tagadásából és szidalmazásából. Az ellenzék stratégiája csupán ennyi: »orbánozással« bármi megmagyarázható.”