Mirkóczkodó Mirkóczki

„A Szemkilövető országlása a demokrácia aranykora volt a mostani helyzethez képest – közölte Mirkóczki Ádám Jobbik-szóvivő. Ezzel biztossá vált, hogy a kígyózó kígyó és gyurcsánykodó Gyurcsány nászából egy köztes magyari létforma sarjadt: a mirkóczkodó Mirkóczki. Ennek is villás a nyelve, ez is a földön csúszik-mászik, sziszeg és mérget köp, mint a szülei. Ám tőlük eltérően nem támad egyből: barátságosan közeledik, és csak azután mar, hogy a bizalmunkba férkőzött, hátat fordítottunk neki. Invazív fajta, kerüljük, hívjunk szakembert a befogásához! Terráriumban jól mutat.

A nemzeti oldal harmadik kétharmados diadala már csak azért is örökre emlékezetes marad, mert a választás estéjén bölcsebbek lettünk egy kiváló aforizmával. »A kígyók kígyóznak« – mondta a Vörösfejű. És milyen igaza volt! Hát mi mást csinálhatna?! Azt adja, mi lényege – másra képtelen. E háromszavas bölcseletben több mélyfilozófia van, mint bármi másban, mi honi politikus száján mostanság kiesett. (Tán csak ez az őszödi bölcselet rokonítható vele: »Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.«)

A kígyók kígyóznak, Gyurcsány pedig gyurcsánykodik. Így, filozófiailag fölvértezve már meg sem lepődünk, amikor szembejön velünk egy Mirkóczki Ádám-interjú az intézményesített magyargyűlölet lapjában, a Magyar Narancsban. Itt a parlament nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnöke a következőket mondotta:

»Ez nem azt jelenti, hogy innentől mindenben egyetértünk a DK-val vagy az LMP-vel, de azt igen, hogy van egy magasabb cél, nevezetesen, hogy a demokratikus intézményeket helyreállítsuk. Ha elvonatkoztatunk a 2006-os rendőri brutalitásoktól, és a választási törvényt, a közszolgálati médiát, a köztársasági elnök, a népszavazás intézményét, vagy az ügyészséget nézzük, úgy még a legsötétebb Medgyes­sy-, Gyurcsány-, Bajnai-időszak is a demokrácia aranykora volt ahhoz képest, ami most van. Ezt kell megérteni mindenkinek, aki most az ellenzéki oldalon finnyáskodik. Nekünk ebben a pillanatban nem a 2006-os, mára bukott hatalommal kell küzdenünk, hanem a jelenlegivel, és egy időre felül kell emelkedni a múltbéli sérelmeken.«

Ebből aztán világossá válik, hogy a kígyózó kígyók és gyurcsánykodó Gyurcsányok nászából egy köztes magyari létforma sarjadt: a mirkóczkodó Mirkóczki. Ennek is villás a nyelve, ez is a földön csúszik-mászik, sziszeg és mérget köp, mint a kedves szülei. Ám tőlük eltérően nem támad egyből: barátságosan sziszegve közeledik, és csak azután mar, hogy a bizalmunkba férkőzött, hátat fordítottunk neki.”