Megszabadulhat-e az antiszemitizmustól a magyar jobboldal?

„Érdeklődéssel és élvezettel szoktam olvasni Tóth Gergely intellektuálisan nívós elemzéseit az Indexen. Nem volt ez másképp a Hogyan lett antiszemita a baloldalcímű írásával sem.

Tanulmánya, nagy ívű nemzetközi kitekintéssel mutatja be azt az európai folyamatot, melyben összeér az iszlamista antiszemitizmus és a szélsőbaloldali, neomarxista Izrael-ellenesség, és amely – egyes más tényezők mellett – lehetőséget teremt a magyar jobboldal számára is, hogy megpróbálja »a magyar jobboldalra száz éve tapadó antiszemitizmust« lehántani magáról és »áttolni a baloldalra«.

Tóth cikkének végkövetkeztetése szerint ez a folyamat – ugyan »van benne rendszer« – a magyar jobboldalnak nem fog sikerülni, mert az ellenségkép-gyártás tulajdonképpen egy a jobboldali világnézetbe eleve kódolt látens antiszemitizmusra épít, s mint ilyen, egyszer majd csak tetemre hívja azt a »zsidót is aki ott bujkál minden migráns mögött«.

Sok szempontból elgondolkodtató ez az állítás. Legfőképp azért, mert a logika, amit az érvelés követ, és maga a végkövetkeztetés az emberi jogi fundamentalizmus eszméjére építő baloldali-liberális univerzális antidiszkirminációs (így az erre alapozó anitmszemitizmus-ellenes) logikával kapcsolatban ugyanígy elmondható lenne. 

A következőképp: a bigott imperialista, nacionalista örökség megtagadására hivatkozó Izrael-ellenesség a látens baloldali antiszemitizmusra épít, melynek szimbolikájában az emberi jogok eltiprói, a mindent gyarmatosító, gátlástalan, gyermekgyilkos zsidók, a kizsákmányolt barna emberek feje felett drónokkal navigáló burzsuj izraeliek.

A helyzet valóban az, hogy minden leegyszerűsítő összeesküvés-elméletben meg lehet találni azokat az áthallásokat, amelyek a minden társadalomban felmutatható, marxi értelemben vett örök zsidót célozzák, így óhatatlanul antiszemita összeesküvés-elméletre emlékeztetnek. A kérdés csak az, mit kezdjünk ezzel.”