Figyelem, jéghegy!

„A harmadik kétharmados választási győzelem után, az immár 50 százalékot is meghaladó támogatottsággal rendelkező jobbközép pártszövetség megdönthetetlen erőnek látszik. Ahogy azonban egy epés bon mot-val megfogalmazhatnánk, épp oly hatalmas és elsüllyeszthetetlen, mint a Titanic volt a maga idejében... Vajon elsüllyeszthető-e a modern civilizáció egyik legkülönlegesebb, legéletképesebb és legerőteljesebb demokratikus jelensége, a magyar polgári összefogás, amelyet a szeretet erejébe vetett hit kovácsolt hatalmas óceánjáróvá?

A válasz tömör: igen. Elsüllyeszthető. Csak némi gondatlanság kell hozzá, hiszen jéghegy mindig akad. Csupán idő és türelem kell hozzá, hogy a tartós és biztonságos támogatottság hatalmas hajójának irányítói egy kicsit ellazuljanak, egy kicsit figyelmetlenné váljanak, egy kicsit túl magabiztosak legyenek és eltompuljanak az érzékeik. És persze kell egy jéghegy is, amelyik az alkalmas pillanatban éppen ott bukkan föl, ahol a legtöbbet tud ártani.

A jéghegy a jelen politikai konstellációban az az ellenzéki nagykoalíció, amelyik egy időközi önkormányzati választáson Hódmezővásárhelyen már sikeresen sokkolta a közvéleményt. Azonban a nem sokkal később bekövetkező országgyűlési választásokra a technikai nagykoalíciót nem sikerült létrehozni, holott – ismerjük el – az egyesült ellenzék szükségképpen összejövő listás 51 százaléka több lett volna, mint a Fidesz-KDNP megszerzett 49 százaléka. Nem sokkal több, de több...

Van-e tehát olyan politikai rés a közeli jövőben, amelyet az egyre nyíltabban a teljes egységre és az Orbán-rendszer megbuktatására törő ellenzék a saját hasznára tudna fordítani? Van. Több is. Ma is úsznak jéghegyek a veszélyes vizeken. A májusi európai parlamenti választásokon a totális ellenzéki összefogás még aligha hozhat sorsdöntő eredményt, ráadásul ennek közvetlen belpolitikai hatása csekély. Azonban kiváló alkalom a rendszer tesztelésére. A fő alkalom ugyanis az önkormányzati választások őszi kampánya lehet.”