A családbarát társadalomért

„Lehetnek olyan családok, ahol az anya teljes állásban részt akar venni a javak termelésében, ezért a társadalomnak mindent meg kell tennie azért, hogy ezek a nők össze tudják egyeztetni a munkát (produkciót) a családdal (reprodukcióval). Ezeknek a kétkeresős családoknak a kormányzat nemcsak a bölcsődei és az óvodai ellátás fejlesztésével vagy éppen az iskolabusz rendszerének a kiépítésével tud segíteni, hanem a családon belüli igazságosabb munkamegosztás propagálásával is. Lehetnek azonban olyan családok, ahol az anya munkaerejének nagyobb részét a reprodukcióra akarja fordítani, de a produkcióban is részt akar venni. Ezeknek a »másfél« keresetre épülő családoknak a kormányzat olyan intézményekkel tud segíteni, mint részállás, távmunka és rugalmas munkaidő.

S végül, lehetnek olyan családok, ahol a felek a javak termelését és a gyermeknevelést tradicionális módon akarják megosz­tani, vagyis a férfi teljes erejét a munkára, a nő pedig a gyermeknevelésre akarja fordítani. Az egy keresetre épülő családoknak a kormányzat leginkább úgy tud segíteni, ha visszaállítja és a társadalom számára elfogadhatóvá teszi a háztartásbeli nő státusát. Megjegyzem, hogy az 1,8-as termékenységi rátával rendelkező Amerikában mind a mai napig elfogadott gyakorlat, hogy az anyák jelentős része nem dolgozik, hanem a gyerekeket gondozza és a háztartást vezeti.

Ezen a kategórián belül egy nagyon fontos esetet jelentenek a legalább négy gyereket vállaló feleségek és anyák, akik a reprodukció terén végeznek kiemelkedő munkát, és ezért nekik mint főállású anyáknak egy teljes közalkalmazotti fizetést kell kapniuk. A modern társadalmakban a 2,1-es termékenységi arányszámot nem lehet megvalósítani nélkülük, ezért szükséges a főállású anyaság bevezetése, ahogy azt a nemzeti konzultáció is jelzi. Ez nemcsak demográfiai szempontból lenne fontos, hanem a nők szabadságának a kiterjesztésében is jelentős előrelépést jelentene, hiszen növelné a nők által választható életpályák számát. A családbarát társadalom a modern nők számára sokféle utat és életpályát felkínál, szemben a tradicionális társadalommal, amely megpróbálja a nőt a konyha és a gyermek, illetve a termelés világába bezárni.

Végül érdemes kitérni az elit gyermekvállalási hajlandóságára. E réteg magasabb reprodukciós tevékenységére is szükség van, amelyben azonban nem az anyagi, hanem az eszmei tényezők játszanak központi szerepet. A magyar gyerekek nélkül nincs magyar jövő összefüggést az elitnek is fel kell ismernie, és azt is, hogy gyermekvállalásuk a társadalom többi rétege és osztálya számára is példamutató.”