Büszkén

„Nincs azzal semmi baj, ha a fiatalok megismerik a történelmet. Persze nemcsak a magyart, hanem az egyetemest is. Hiszen ezek összefüggenek, elválaszthatatlanok. A baj az, ha a múltat, a szükségszerű ismereteket a napi politika szolgálatára használják. Ha a hatalmon lévők megmondják, mit és hogyan kell értékelni. 

Volt ilyesmire példa régebben is. Az 1964-ben született Vejkey Imre olyan iskolákba (is) járhatott, ahol netán egyoldalúan próbálták magyarázni a történelmet. Hogy aztán mikor és miképpen világosodott meg, arról nincsenek információink, de az tény, hogy a kétezres évek eleje óta a méltán népszerű és széles tömegbázissal rendelkező Kereszténydemokrata Néppárt élvonalához tartozik. Minden körülmények között igyekszik is megfelelni az elvárásoknak. 

Ennek tudható be, hogy lelkesen üdvözölte, amikor a parlament II. Rákóczi Ferenc-emlékévvé nyilvánította 2019-et. Abból az alkalomból, hogy a szabadságharc vezetőjét éppen 315 éve választották erdélyi fejedelemmé. Vejkey képviselőnek - aki már frakcióvezető-helyettes is - erről többek közt az jutott eszébe, hogy le kell számolni a marxista történelemszemlélettel. De ez még nem elég. Arra is szükség van, hogy túllépjünk azon a nyugat-európai nézeten, amely »azt kívánja sulykolni Közép-Európa és a magyarság felé, hogy mindig le volt hozzájuk képest maradva«.

Mindez segíthet, hogy öntudatos, büszke magyar polgárok legyünk. Olyanok, akik egy pillanatig nem haboznak, ha szembe kell szállni Brüsszellel, Párizzsal, Berlinnel, de akár Washingtonnal és Moszkvával is, ha a nagyfőnök úgy kívánja. Hiszen a történelemből tudjuk, a nagy elődök gyakran hasonlóképpen tettek. Igaz, általában elbuktak, vagy rossz helyre álltak, de olyan régen, hogy csak a szépre érdemes emlékezni. 

És tény: Orbán Viktor az egykori szabadságharcok idején még nem élt. Ez is baj lehetett.”