„Hogy a kontinuumon elhelyezkedő sokféle cselekvésből mit tekintünk erőszaknak, az attól függ, hogyan definiáljuk az erőszakot. Erre a feladatra egy ilyen rövid cikk keretében nem vállalkozom.
Az biztos, hogy a cselekvések egy bizonyos pont után (ami a választott definíciótól függően akár a legeleje is lehet) nem csak visszaélésnek vagy erőszakosnak tekinthetők, hanem beleesnek még a legszigorúbb erőszak-definíciókba is. Az, hogy ennek a pontnak az elhelyezkedését nehéz megállapítani, szintén abból fakad, hogy a nők és férfiak közti viszonyrendszerben annyira általános, mélyen megtanult és normalizált a hatalom-különbség, hogy nehezünkre esik erőszaknak nevezni olyan mindennapos helyzeteket, mint például a nők »kötelesség-tudatát« (férfiak szexuális igényeinek kielégítéséért a saját igényei és kára ellenére érzett felelősség-tudatát) kihasználó szex.
A fejfájós asszony mulatságos toposza azért létezik, mert férfiak rutinszerűen nyomasztanak nőket szexszel, és kell valami olyan kifogás, ami miatt nem kell kimondani a valódi, de ha csak arról lenne szó, figyelmen kívül hagyható, érdemtelen okot: nem akarok. Olyan nincs, hogy a férjeddel csak azért ne szexelj, mert nem akarsz.”