Rádöbbent a brit lap: Orbán megingathatatlan, a többiek pedig csak sodródnak az árral
Donald Tusk és Volodimir Zelenszkij is teljesen más hangnemet ütött meg.
Orbán ugyanis 2018-ban elveszítette a 2026-os választást. 2022 még meglesz neki, de 2026 már nem.
„Lehet, hogy tényleg elhitte, hogy eljött a populisták ideje, és ő populista nagysággá válik, ami majd történelmi távlatban kifizetődőbb lesz a bölcs államférfiságnál. (Pedig nem, nem lesz az. 2019-2020 populistái múló rosszullétek, és főleg nem fizetnek érte jól, ha egy tízmilliós ország vezetője vagy.) Esetleg komolyan beleélte magát abba, hogy Kínában, Moszkvában, a Trump-családban vagy a Salvini baráti körben valódi nagyságot látnak benne, és nem csupán egy hasznos lekötelezettet.
Orbán Viktor ezek után a számára legrosszabb esetben olyan történelmi figura lehet, mint Ceausescu. (Nem, nem a halála, hanem az oda vezető harminc év miatt.) De a legjobb forgatókönyvnél is legfeljebb egy Kádár János. Akkor legalább néhány nosztalgiázó jó érzéssel emlékszik majd rá. De még ez sem biztos, mert a történetben még ott van egy bukás is.
Orbán ugyanis 2018-ban elveszítette a 2026-os választást. 2022 még meglesz neki, de 2026 már nem.
Ahhoz nem lett volna szabad most elveszíteni a fiatalokat. Nekik kellett volna gesztust tenni, nekik fontos ügyekben korrigálni vagy visszakozni, értelmezhetetlen múltba fordulást helyett nekik kellett volna modern jövő ígérni. De nem ez történt és nem ez történik.
A fiatalok pedig dühösek. És nem csak azok, akik az év végén kint voltak az utcákon, és akik olyan kioktatást kaptak, amilyenért a Fidesz szakállas, laza vezetője 1989-ben tombolva csapkodott volna egy belvárosi padot az őt vevő kamera előtt.”