Ha egyszer lesz egy lányom…

„Ha egyszer lesz egy lányom…

…tudatom vele, hogy nem baj, ha néha sírni támad kedve. A könnyei mutatják meg, hogy mennyi érzés, mennyi érzékenység szorult belé, és ezekre bátran büszke lehet. Ha megbántják, vagy a sors bánik el vele csúnyán, sírjon csak nyugodtan. Csupán annyit kérek majd tőle, hogy mindig álljon fel a padlóról, ne időzzön ott sokáig, mert egyáltalán nem oda tartozik.

…mindennap elmondom neki, mennyire szép, mennyire értékes. Állandóan emlékeztetem majd rá, hogy nem kell Victoria Secret angyalnak lennie ahhoz, hogy gyönyörű nő legyen. Nincs szüksége sem több százezres követőtáborra, sem több tízezernyi lájkra ahhoz, hogy legyen valaki. Elmondom majd neki azt is, hogy sosem kell megállapodnia olyan férfi mellett, aki nem úgy szereti őt, ahogyan van. Ha valaki nagyobb melleket, kevesebb kilót vagy magasabb tűsarkakat vár el tőle, az nem a megfelelő személy számára.

…mesélek majd neki arról, mennyire fontos az egyedüllét. A kapcsolatfüggőséggel csak elveszítené önmagát, én pedig azt igazán nem szeretném. Fontos, hogy a »tmi« mellett ismerje meg az »én« és a »te« fogalmát is. Márpedig önmagát egyedül akkor definiálhatja majd, ha töltött elég időt magával, ha volt lehetősége magába nézni, és ha meg tudta fogalmazni az egyéni céljait, álmait, vágyait. Nem szeretném, hogy kapcsolatból kapcsolatba menekülve kelljen rettegnie az egyedülléttől.”