Az óriásvállalatok társadalmi felelősséghárítása

„Jóllehet, a nyugati életmód, így pl. a nyugati étrend, nem fenntartható, végsősoron mégsem az fogja a Föld sorsát eldönteni, hogy elegen elhatározzák –e, vegetáriánusok lesznek. (Sok nem-nyugati országban amúgy is sokkal kevesebb húst fogyasztanak, nem is feltétlenül vallási okokból, hanem mert más a fogyasztási és mezőgazdasági kultúrájuk.) Ami az első lépés, és ami igazán döntő, hogy sikerül –e megállítani az élelmiszer óriásvállalatokat, amik a fenntarthatatlan és egészségtelen táplálkozást könnyen elérhetővé tették, míg az, ami a környezetnek és az embernek is jó, luxuscikké vált. (Lásd még: úgynevezett élelmiszersivatagok az alacsony-jövedelmű régiókban.) Elsősorban tehát nem az egyéneket kéne kritizálni, hanem a rendszert.

Nem arról van szó, hogy a tudatosság, a zöld gondolkozásmód elvetendő. Arról van szó, hogy a zöld gondolkozásmód részévé kell váljon, hogy a természet ügye éppúgy társadalmi igazságossági ügy, mint az egészségügy, az oktatás vagy bérek. Nemcsak az egészséges ételekhez való egyenlőtlen hozzáférés miatt, hanem mert ha a profit nem előzheti az embert, akkor a természetet sem, a kettő pedig megbonthatatlan egység. A bopali szerencsétlenség, Kína élhetetlen városai, a vörösiszap katasztrófa – ezek nem homokszemcsék a gépezetben, maga a gépezet ilyen. Ez a gépezet pedig az egyenlőtlenségeket újratermelő és súlyosbító globalizáció, amelyben egy ország nem csak alacsony bérekkel versenyezhet, versenyezhet alacsony környezeti szabályozással is. Ezért nincs Magyarországnak környezetvédelmi minisztériuma – a megfejtés nem Orbán Viktor egyéni ízlésében keresendő.”