Idén Orbán Viktor még legyőzhető lett volna

„Jól értem? A különbség abban áll, hogy a magyar ellenzéki pártoknak még lenne lehetőségük választáson győzni, ha valóban ellensúlyt akarnának képezni, illetve a képességeikből ez kitelne.

Nem tudjuk, a következő négy év alatt hogyan változik majd a NER struktúrája, de a 2018-as állapotában szerintem még leváltható lett volna. A kormányoldal visszaélt az állami intézményekkel és erőforrásokkal, az Állami Számvevőszék pedig eddig példátlan durvasággal avatkozott a kampányba, de közben volt egy határ: nem öltek meg vagy börtönöztek be miniszterelnök-jelölteket, és nincs bizonyíték az eredmények rendszerszintű meghamisítására sem. Persze nem tudhatjuk, hogyan reagált volna a Fidesz a választás elvesztésére, de csak abból tudunk kiindulni, ami megtörtént – a többi spekuláció. Idén egyszerűen hiányzott a koncentrált ellenzéki többség és főleg az az ideológiai munka és szervezetépítés az ellenzéki pártok oldalán, amely ezt előállította és becsatornázta volna.

Ha a pártok alkalmatlannak bizonyulnak, a civil szervezeteknek milyen esélyük van változást elérni?

Az ilyen rendszereknél mindig az a kérdés, hosszabb távon eljön-e a pont, amikor – például a gazdasági teljesítmény romlása következtében – a legitimáció megrendül. A kulcs azonban még csak nem is ez, hanem az, hogy amikor a változás lehetségessé válik, milyen állapotban van és kikből áll az ellenzék; mit tudnak mondani, mire készültek fel. És ami a legfontosabb, felhalmoztak-e elegendő hitelességet a korábbi években. Amit a Putyin-rendszer működéséről tudunk, azt jelentős részben Politkovszkajától, a Novaja Gazeta öt másik meggyilkolt újságírójától, a szintén lelőtt Nyemcovtól, Navalnijtól és másoktól tudjuk. Ha a rendszer válságba jut, mindebből erkölcsi tőke lesz, egyúttal ösztönzés arra, hogy utána másmilyen rendszert hozzanak létre.

És mi volna az a bizonyos hosszabb táv, amikor eljöhet ez a pont?

A rezsimelmélet rengeteg eset tanulmányozása után sem tud meggyőző választ adni arra, hogyan jelezhetnénk előre egy rendszer összeomlását. Úgyhogy csak igazi politológusos választ tudok adni: vannak tényezők, amelyek valószínűsítik egy rendszer bukását, ilyen lehet egy vezetőváltási válság vagy egy elhúzódó gazdasági krízis, de van rengeteg más tényező, rejtett tartalék, amelyek mégis életben tarthatják. Például egy széttagolt, felkészületlen ellenzék, amely nem képes aktív szereplőként fellépni a rendszer válsága esetén. Ugyanakkor előzőleg stabilnak tűnő rendszerek egyik napról a másikra össze tudnak omlani, mert nem számítanak egy külső sokkra, vagy rossz választ adnak rá.”