Az ellenzék áldozati retorikája

„Tragikusnak tartom, hogy az elmúlt években olyannyira nagy hiányt szenvedtünk releváns közéleti pillanatokból és hatásos ellenzéki szerepvállalásból, hogy amint megcsap minket az ellenállás szele, máris kiakadt állkapoccsal kiáltjuk nemzeti hőssé részben (!) azokat, akik nem csupán inkompetenciájukból, de leginkább cinizmusukból és hiteltelenségükből adódóan konzerválták a NER-t Magyarország számára, és akik jelenlegi tetteikkel továbbra is hiteltelenítő hatást gyakorolnak a demonstráló népre, – minek felháborodása egyébként teljességgel megalapozott. A Fidesz totalitárius lépései valóban csupán egyik részét képezik a teljes problémának, a probléma másik, legalább ilyen jelentős oldala a sokéves ellenzéki hatástalanság, az ellenzék jelenlegi áldozati retorikája, Gyurcsány mindenki által ismert múltja és természetesen tagadhatatlanul a magyar társadalom szellemi érettlensége, ami valójában az előbb felsoroltak alapja.

Kétségbeejtő azt látni, hogy a jelenlegi, igencsak megkérdőjelezhető minőségű, de legalább létező ellenzéki aktivitás elismerése mellett hozzám hasonlóan akárki megfogalmaz aggályokat az egyes képviselők viselkedésével, valamint a jelenlegi tüntetéssorozat koncepcióhiányával és értékfedezetével kapcsolatban, mindenki megkapja, hogy ez a cselekedet a Fideszt segíti, hogy márpedig a képviselők múltjuktól függetlenül hősies és zseniális munkát végeztek a tévészékház épületén belül, és az ezzel valamelyest szembemenő ellenvélemény a hatalom malmára hajtja a vizet, ezért kerülendő. Nos, bocsánatot kérek mindenkitől, de a múltban ki nem mondott érvek, a gyermekded naivitásunk, a nyílt hazugságok követése és terjesztése a valósággal való konfrontálódás igénye helyett – éppen ezek voltak azok az építőkockák, amelyek végül felépítették Orbán Viktor illiberális Magyarországát, ezek a ki nem mondott, elnyomott szavak voltak azok, amelyek által jelenleg olyan szorongató helyzet alakult ki, amilyen. ”