A jelentős médiafigyelem ellenére sem mozgatott meg kritikus tömegeket tartósan a CEU ügye.
„Nem fogom itt megfejteni, hogy alakulhatott-e másként például a CEU-s ellenállás. Miután az okok sem annyira tiszták, így a lehetséges(nek vélt) stratégiák sem egyértelműek. Tény, hogy a CEU vezetése nem várhatott tovább, a képzések biztonsága elsődleges. Menniük kellett.
Sokak több mint egy évvel ezelőtti várakozásával szemben a 2017. áprilisi tüntetések nem bizonyultak rezsimdöntést katalizálónak. Ennek számos oka van, amelyekről többet tudhatnánk, ha hagynánk, hogy a nyilvánosságban kevésbé ismert (balos) politológusok, szociológusok vagy mozgalomkutatók is beszéljenek azokról.
Például a nyugat- és kelet-európai tiltakozások hasonlóságáról és különbségéről (azaz hogy miért nem feltétlenül járható út a nyugati tüntetési kultúra), a »hogyan futtatunk fel egy mozgalmat« kérdéséről vagy éppen a tiltakozási potenciálok kimerülésének okairól. De általában, amikor értelmezik a kudarcot, a vereséget és a veszteségeket, akkor ugyanazok ugyanazokat a köröket futják az ellenzéki oldalon. (Figyelemreméltó és újszerű példa a balos értelmezésre a »középosztályi tiltakozások impotenciájáról« Éber Márk Áron írása).
Értem, ha ilyen, politikai értelemben vett bezárás után az érzelmi felfokozottság nem teszi lehetővé, hogy ne a »mert hagytuk« logikával érveljünk. Értem, de nem kell elfogadnom.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
„Minket nem lehet elhallgattatni” – mondta Kocsis Máté.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Hirtelen új ötlettel álltak elő Magyar Péterék.
Tényleg igaz lehet, hogy megszorításra készülnek.
A Republikon Intézet korábbi kutatója jelentős EU-támogatást kapott, hogy tanulmányozza az „autokráciát”.
„Nekünk még baloldalból is a legalja jutott” – állapította meg.
Az amerikai elnök teljes mellszélességgel kiáll a magyar miniszterelnök újraválasztása mellett.
Óriási adósságba verné magát az Európai Unió, ha megvalósítaná a januárban kiszivárgott tervet. Ezek alapján tíz év alatt 800 milliárd dollárt fordítanának Ukrajna újjáépítésére és így arra, hogy minél gyorsabban beléphessen a négy éve háborúzó ország az EU-ba.
