Mit kell csinálni egy atomtámadás esetén? Hogy éljük túl?

Atom jobbról... - írja a Mandi. Ez tetszik. MINDENT másolnak a Kádár-rendszerről. Van egy új Kádárunk, csak kedvenc sportjában inkább a lábát szereti használni, - a feje helyett... Felköltözött a Rózsadombra, mint az elődje. Dácsája van, mint az elődje följebbvalóinak, csak kicsivel nagyobb... (És több is...) Meg ezek már NEM állami tulajdonúak... És íme: AKKOR is állandó atomfenyegetés uralkodott. Most már behozzák a tervezett túlóraszabályokkal a kapitalista műszakot szombatra is. Hajrá Felcsutország! Hajrás felcsutok!

Kimaradt, hogy állj háttal az atombombának és teríts magadra egy fehér lepedőt.......(1960-as évek légóoktatás) :)

Faludy György Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacillusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó – memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet.

ha látta valaki az Út és az Éli könyve c. filmeket, akkor pontosan tudhatja, hogy mi vár a túlélőkre... mikor emberek vadásznak emberekre, hogy megegyék egymást. a világ egy nyomorúságos pöcegödörré válik, remény, fény és öröm nélkülivé. akarnátok túlélni, csak hogy elmondhassátok, hogy éltek, de minden cél hiábavaló? mintha kinyitották volna Pandóra szelencéjét. mi értelme lenne "élni" álmok, örömök és cél nélkül? az nem élet, az vegetálás... ki tudja meddig.... és a végén kínhalál. a magam részéről megnézném a bombafelhőt, bámulatosan nagy látvány lehet, majd elbúcsúznék mindenkitől, azzal, hogy halj meg úgy, ahogy neked tetszik.... aztán elszabadulna a hedonizmus mindhalálig! ;) végül elvonulás valami csendes helyre, jó sok altatóval.... de még előtte rögzíteném valamire utolsó gondolataimat, ha valami csoda folytán mégis fennmaradna az élet, akkor tudják, hogy nagyon szerencsések!