Ezért van szükség populista konzervativizmusra

„Annak mintájára, ahogy Eliot megkülönbözteti az osztályt és az elitet, különbséget tehetünk egyenlősítők (levellerek) és populisták között. Az egyenlősítők le akarják rombolni az osztályok rétegződését, ezzel együtt a család és a közösség szerves életét. A populizmus ezzel szemben érthető és egészséges reakció az elitek dominanciájára. Gyakran természetes szövetségese a konzervativizmusnak.

Az egyenlősítők mindenféle hierarchiát elleneznek, legyen az akármilyen ősi és tiszteletre méltó: például a szülők tekintélye a gyermek felett, a papoké a hívek felett, a nemesé az alacsonyabb osztályok felett. A populisták ezzel szemben a természetes közösségek felszabadítására koncentrálnak azok uralma alól, akik az ész, a tudomány, a szakértelem, a kompetencia nevében uralkodnak – menedzserek, bürokraták, akadémikusok -, illetve a nagy szervezetek uralma alól (kormányzati ügynökségek, egyetemek, multinacionális vállalatok), s amelyek az absztrakt tudás és procedúrák ugyanolyan lelkületét képviselik. (…)

Eliot szerintem helyesen ismeri fel, hogy egy osztály nélküli társadalmat »kizárólag az elitek uralnának«. Marx álma a tökéletes társadalmi egyenlőségről alaptalan fantázia. Ha nem lenne felsőbb osztály, akkor a menedzserek és tudományos szakértők befolyásolnák kívülről a társadalmat, beleértve a vallást, az oktatást és a kultúrát. 

Egy ilyen osztály nélküli elit szükségszerűen kultúraellenes lenne. Mivel nem tartoznának egy adott osztályhoz, nem lenne saját, közös kultúrájuk, nem lennének közös szokásaik, ami egyesítené őket, az a tudatos, szóbeli és racionális hit és elköteleződés. Eliot azt írja, hogy »az elitek következésképpen csak egyénekből állnának, akiknek az egyetlen köteléke a professzionális érdeke: társadalmi összetartás nélkül, társadalmi folyamatosság nélkül. Csak személyiségük egy része, a legtudatosabb része egyesítené őket; úgy találkoznának, mint a bizottságok.« (…)

A populista konzervativizmusnak harcolnia kell a technokrata és menedzseri elit növekvő hatalma ellen, és meg kell védenie a felsőbb osztályok privilégiumait. Az adózásban és a szerződési jogban a kisvállalkozásokat kell előnyben részesíteni és a nagy magánvállalatokat a részvénytársaságokkal szemben, a nemzeti vállalatokat a multinacionális cégekkel szemben, a részvényt a hiánnyal szemben, a regionális bankokat és hitelszövetkezeteket a Wall Streettel szemben. Harcolnunk kell az örökösödési és ajándékozási adók ellen, és a családi gazdaságok, családi üzletek kivonásáért a tőkenyereség-adók alól.”

A szerző, Robert C. Koons az austini Texasi Egyetem filozófia professzora. Öt könyve jelent meg, szakterülete a metafizika, a filozófiai logika és a vallásfilozófia.