Mindent elkövetek, hogy az előválasztás megvalósuljon

„Meggyőződésem, hogy a demokráciák akkor élhetnek túl, ha sokkal jobban bevonják az állampolgárokat a döntésekbe, ha a szavazás a mindennapok része lesz. A technológia megvan: íme az internet. A kihívás megvan: íme a hibrid rezsimek, melyek formailag demokráciák, tartalmilag önkényuralmak – a demokratikus intézmények egy részét felszámolják, más részét megőrzik, és kiüresítik.

Az ellenérv ismerős: az emberek nem érettek rá, nincs meg a kultúrája, hogy miről szavazzunk, és miről ne szavazzunk. Csakhogy amíg gyermekszámba vesznek egy társadalmat, az gyermek is marad. Rajongva megválasztja a gátlástalan hazudozókat, és akár a jelenlegi körülmények között is képes katasztrófába szavazni magát, ahogy tette azt a weimari Németországban, Venezuelában vagy Magyarországon.

Nem pusztán azért vállaltam, hogy részt veszek egy valóban demokratikus, internet-alapú előválasztáson, hogy lehívjam a szocialisták blöffjét, és megtapasztaljam, mennyit ér, hanem azért is, hogy kulturális precedenst teremtsek, és megpróbáljak kierőszakolni belőlük egy valóban reprezentatív előválasztást, mely nemcsak a nevében hasonlít a nyugatiakra, hanem szándékában, jellegében és tartalmában is. Mindent elkövetek, hogy az előválasztás megvalósuljon – és semmiképp sem adom a nevemet ahhoz, hogy egy ilyen demokratikus intézmény az MSZP prédája legyen. Mindössze annyit javaslok, hogy ha már forszírozták, ha már ezzel revolvereztek, akkor valósítsuk meg ténylegesen!

Ha a budapestiek megválasztanak, főpolgármesterként minden tőlem telhetőt el fogok követni azért, hogy ebben a városban elkezdjük tanulni és kialakítani ennek a kultúrának az alapjait. Meg fogom kérdezni a budapesti polgárokat az életüket érintő ügyekről – a nemzeti konzultációnak hazudott hitvány propagandával szemben ténylegesen törekedni fogok arra, hogy bevonjam az embereket a róluk szóló döntésekbe. Lehet, hogy eleinte »csak« olyan kérdések kapcsán, hogy inkább parkot vagy játszóteret, inkább két focipályát vagy hat kosárpályát óhajtanak a Kőbányán élők – idővel azonban az állampolgároknak a mindennapos politika aktív alakítóivá kell válniuk, nem pusztán szurkolókká, akiknek az a megtiszteltetés jutott, hogy négy évente választhatnak a redvás szendvics meg a gennyes tus között.”