Identitáspolitikai elmebaj

„Még felesék is felemás sikerről számolnak be. Ezzel együtt is reménykednek a hazai haladók abban, hogy Trump komoly ellenállással fog szembenézni a következő két évben. Ám a lényeg nem is ez, hanem az, ahogyan a liberális média beszámol az eredményekről. Számukra az a fontos, hogy hány nő, leszbikus, mohamedán, szuahéli, zsiffin, piréz stb. kapott most képviselői helyet. Ugyanezt sikerült eljátszani Barack Obama megválasztása után is. A lényeg az volt, hogy Obama volt az Egyesült Államok első néger elnöke, és ennek önmagában is örülni kell, függetlenül attól, hogy a legszarabb elnök volt Jimmy Carter óta. Az a lényeg, hogy néger. Most az a lényeg, hogy ki leszbikus, nem bináris, szomáliai. (...)

Ahogy annak idején a kitűnő nagy reakciós Joseph de Maistre mondta, az ellenforradalom nem egy ellentétes forradalom, hanem a forradalom ellentéte. A mostani lázadás nem egy ellentétes identitáspolitika, hanem az identitáspolitika ellentéte.

Megdöbbentő elképzelni azt, hogy egy elnök teljesítményét nem az alapján kell megítélni, néger-e az illető, hanem például az alapján, hogy milyen eredményeket ért el a feketék és a latinók munkanélküliségének csökkentése terén. Hallatlanul újszerű gondolat az is, hogy nem kell táborokba rendeződni bőrszín meg buzerancia/nem buzerancia alapján, mert ezek nem determinálják azt, hogy az adott illető mit gondol a világról. És az is elképesztő elképzelés, hogy a lázadók szerint az fontos, hogy mindenki betartsa a törvényeket, legálisan lépjen be egy adott országba, fogadja el az ország kultúráját, és hogy sem előnyöket, sem hátrányokat nem élvezhet vagy szenvedhet el bőrszín és buzerancia/nem buzerancia alapján.

Ez már maga a nácizmus.”