Nem csillapodnak a kedélyek az olasz költségvetés körül. Három hete sincs, hogy az Európai Bizottság elutasította az olasz büdzsé tervezetét, arra intve ezzel Rómát, hogy csökkentse a tervezett éves államháztartási hiányát. Az olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte ugyanakkor jelezte, készek a párbeszédre a brüsszeli testülettel, de nem változtatnak a politikájukon.
A teljes képhez tartozik, hogy Olaszország gazdasága évek óta komoly gondokkal küzd, 2017-ben mindössze 0,7%-os növekedést tudott produkálni. Államadósságuk az egekben (a GDP 131%-a), a munkanélküliség drasztikus, ami különösen a fiatalokat érinti érzékenyen.
A korábbi szocialista, baloldali kormányzat minden téren csődöt mondott, ezzel a gyakorlattal szeretne szakítani az új kabinet. Luigi Di Maio miniszterelnök-helyettes, a 5 Stelle pártelnöke a Financial Timesnek úgy nyilatkozott, az államadósság akkor fog érdemben csökkenni, ha beindul a gazdaság és lesznek új munkahelyek. Brüsszel azonban köti az ebet a karóhoz, és követeli a korábbi kormány által szóban beígért 0,8% százalékos költségvetési hiány betartását.
Fokozza a kedélyeket, hogy a napokban jelent meg a Bizottság őszi gazdasági előrejelzése, melyben az olasz növekedés lassulását prognosztizálják 2018-ra, 1,3%-ról 1,1%-os mértékre korrigálva a korábbi becslésüket. Hasonlóképp a 2019-es adatot is lefelé kerekítették. A költségvetés romló helyzete, a növekedési kockázatok, a magas kamathelyzet nem teszi lehetővé az államadósság csökkenését, így az 2018-ban, de 2019-ben és 2020-ban is a GDP 131%-os szintjén fog maradni – áll a bizottsági jelentésben.
Ezzel a lépésével a Bizottság újabb politikai üzenetet küldött Rómának, azonban ez életveszélyesnek bizonyulhat. Sikerült ugyanis elérniük, hogy az államadósság finanszírozásának kamatszintje megugorjon, ami akár tartóssá válhat, ellehetetlenítve ezzel akármilyen pozitív kormányzati beavatkozást. A mostani korrekcióval továbbá hosszú távon befolyásolhatják a növekedési ütemet, amit a piaci szereplők előre kódolhatnak. Ha Brüsszel elveszi az olaszoktól a gazdasági kormányzás mozgásterét, úgy az olasz kormány egyetlen kiútját vágják el, ami akár a kormányt alkotó bal és jobb oldali párt közti végleges szakításhoz vezethet.