Közösség ma

„Lehetünk-e közösségiek, a kollektivizmus levitézlett évszázada után? A 20. század a népnyomorító kollektivizmus évszázada volt, ezt nehéz, felesleges és káros lenne tagadni. De következik-e ebből, hogy individualistának kell lennünk?

Baloldali értelmiségiként az ember élete folyamatos magyarázkodás. Azt hiszem, mindannyian, akik azzal küzdünk, hogy valami fogalmilag pontos leírást, elméletet, elemzést hozzunk létre, szembetalálkoztunk azzal a reménytelennek, végtelennek, kilátástalannak tűnő feladattal, hogy tisztázzuk fogalmainkat. A baloldali politikai és társadalomelméleti fogalmak kivétel nélkül elhasználódtak. Félreértések, szándékos félremagyarázások, elavult jelentések egyaránt akadályai beszédünknek, mégis talán a legidegesítőbb, leginkább indokolhatatlan, ha olyan fogalmakat használunk, amelyet politikai ellenlábasainktól kölcsönöztünk.

A baloldal megrögzötten, tántoríthatatlanul individualizmus-ellenes kell, hogy legyen.

Ugyanakkor a baloldali értelmiség a legtöbb esetben extravagáns filozófiai, társadalomelméleti szövegekben fejezi ki magát, Marxtól kezdve Foucault-n keresztül Zizekig önmutogató egyéniségek sora képviseli. Filozófusként az ember nehezen is képviselhetne mást, mint filozófiai rendszer radikális egyediségét, a kollektív gondolkodástól való idegenségét. Nincs itt valami ellentmondás? Hasonlóképp a baloldali gondolat mindig emancipatórikus, azaz egyenlősítő, ugyanakkor felszabadító is, de a szabadság nem sérül az egyenlőség által? Nem az egyéniség rovására terjesztjük ki az egyenlőséget?”