„Volner János most pontosan úgy játssza a »skizofrén tudatlant«, mint tette azt már az elmúlt hónapokban, amikor egy-egy lépéséért számon kérték. Ki kell mondanunk a tényt: nem mond igazat. Állításaival ellentétben, nem azért lett kizárva, mert tisztújítást szeretett volna, hanem azért, mert a Jobbik rombolását igyekezett egyre hatékonyabb módon elérni, súlyos etikai vétségek kimerítésével.
Elmondása szerint, azzal a Jobbik vezetéssel van »feloldhatatlan« problémája, aminek ő is és Apáti István is a tagja volt. Fontos megjegyezni, hogy a párt különböző testületeinek egyikében sem tartotta fontosnak, hogy az oly sokat hivatkozott politikai véleményének hangot adjon. Sem a kongresszuson, sem az országos választmányi üléseken nem jelent meg, így nehéz azt elhinni, hogy ő egy alapszabály biztosította keretek közötti tisztújítást szeretett volna elérni. Az alapszabályunk ugyanis sehol nem említi, hogy azonnal az ellenséges sajtón keresztül kell ennek a grémiumnak az összehívását meghirdetni, mint ahogy gondoskodtak arról pénteken, hogy így történjen.
A Jobbik elnökségének egyik tagja sem vonakodott soha a nyílt megmérettetéstől, sőt! Fontos azonban megjegyezni, hogy alig fél éve volt a tisztújító kongresszus, amely két évre adott mandátumot a tisztségviselőknek. Volner János az egy héttel ezelőtti kongresszusra sem jött el, ami már csak azért is furcsa, mert ő maga kérte, hogy felszólalhasson és kifejthesse politikai álláspontját a küldöttek előtt. Ezt a lehetőséget az elnökség biztosította számára, de ő nem méltóztatott még csak meg sem jelenni!
Az öt óra hosszat tartó frakcióülésen azon képviselőtársaink, akik egy évtizede dolgoznak vele és bíztak benne, rengeteg kérdést intéztek Jánoshoz, miután ő előadta saját álláspontját, kritikáit és lépésének okait. A sok kérdést és reakciót az alábbi, de sokat elhangzott mondatokkal tudnám összefoglalni, amelyekre természetesen nem adott választ Volner:
»János! Miért hazudsz ilyen gátlástalanul a képviselőtársaid szemébe!? Ki kérte és mit adott neked ezért cserébe…!?« Kedves János, Pista és Erik! Nincs más dolgotok, mint hogy emlékeztesselek benneteket: Esküt tettetek, most teljesítsétek!
Adjátok vissza a mandátumaitokat annak a közösségnek, amelytől kaptátok!”