Berlinre figyelünk

„A német kancellár helyesen ismerte fel: Hessenben vasárnap nem a helyi erők teljesítményét érte kritika, miatta és berlini csapata miatt büntették meg Volker Bouffier tartományi kormányát. Merkel maga is részt vett a kampányban, és arra biztatta a választókat, a helyi ügyekkel foglalkozzanak, ne pedig a szövetségi kormány hibáit verjék le a hessenieken. Tekintve, hogy Merkel CDU-ja és a szociáldemokrata SPD is körülbelül tíz-tíz százalékot zuhant, a kancellár nem volt éppen meggyőző. Hasonlóképpen nem jött be a hesseni szociáldemokraták stratégiája sem, akik a Frankfurter Allgemeine Zeitung szerzőjének vasárnapi megfogalmazása szerint szinte lázítottak a berlini nagykoalíció ellen, hátha szimpatikusabbak lesznek attól, hogy szembehelyezkednek a szerencsétlenkedő országos vezetéssel.

Hessenben tehát – hasonlóan a bajorországi választáshoz – az országos politika döntött. A CDU nyert, de meggyengült, az SPD mélyponton, a Zöldek felívelőben, jobban szerepeltek a szabaddemokraták, tartja a szintet a Baloldal és öt évvel ezelőtti támogatottsághoz képest »behozta« az országos szintjét a bevándorlásellenes AfD. Utóbbiakhoz sokan pártoltak át azért a jobbközépről, mert jóval szigorúbb bevándorláspolitikát akarnak, ám a gazdag Hessenben nem ez a döntő. A többség azért elégedetlen, mert a nagykoalíció féléves regnálása alatt leginkább a saját köldökét nézte, belső harcokkal volt elfoglalva, ultimátumokkal zsarolták egymást – szóval sok mindent csináltak, amit nehéz kormányzásnak nevezni. A probléma persze korábban kezdődött, hiszen Merkel már bevándorláspolitikájával megalapozta 2015-ben a CDU mélyrepülését, megrengette az emberek hitét Németország biztonságában és törvényeiben.

A tavalyi választásokon az emberek megüzenték Merkelnek, hogy elégedetlenek a CDU/CSU pártszövetséggel, de továbbra is bennük és benne látják a német gazdaság stabilitásának garanciáját. Keserédes győzelem volt ez, hiszen Merkel tudta, nehéz koalíciós tárgyalások elé néz, bár ilyen nehéz szülésre talán ő sem számított. Párttársai, különösen a bajorok eközben irigykedve tekintettek Bécsre, ahol Sebastian Kurz megújította és győzelemre vezette a szövetséges Osztrák Néppártot, hatékony és jó hangulatú tárgyalásokon pikk-pakk összehozta a koalíciós megállapodást.”