„Pénteken délután 81 éves korában rövid súlyos betegségben elhunyt J. Garai Béla újságíró, publicista, szerkesztő, humorista, hírportálunk munkatársa, a közkedvelt Tűlevél rovat örökös és egyetlen gazdája. Lényegre tapintó meglátásai, tűpontos elemzései és a mindent átszövő, csak rá jellemző humora nagyon fog hiányozni nekünk és az olvasóknak.
Ismét szegényebbek lettünk egy nagyszerű kollégával, egy rovatunk nem frissül többé, hiányozni fog nekem az a rövid e-mail, miszerint »már megint jó képet találtál az írásomhoz, ezért a továbbiakban képet én nem is keresek.« Az a pár szó, amitől kisüt a nap, és az embernek derűssé válik a napja.
Az az újságíró, az az ember volt, aki minden sorával tanított. Aki kíméletlenül rámutatott a visszásságokra, de »aki humorban nem ismert tréfát«. És ez tette őt naggyá, szerethetővé, immáron pótolhatatlanná.
2013-ban, amikor Napleány-díjat kapott, én készítettem vele interjút. Akkor mesélt a világháló áldásáról, arról, hogy az »mindent a helyembe hoz, újságokat, információkat, mindent felkutat nekem, ami a munkámhoz kell, és eltűri a rigolyáimat. Kávét ugyan még nem tud főzni, de talán ezt a hibáját is kiküszöbölik«. No, ez volt a tipikus »bélás« reakció. De kitért arra az időszakra is, amikor együtt dolgoztunk egy másik időben és térben, ami »egy különös letűnt világ volt, megszállott emberekkel, akik meg voltak győződve, hogy borzasztó fontos dolog az újságkészítés. Szívüket, lelküket belevitték. Mindig is vonzott ez a világ, ezért is váltottam szakmát, vágtam neki az egyetemi tanulmányoknak, és vállaltam az újdondászkodást. Ebben találtam meg életre szóló, igazi hivatásomat.«”