„Az elmúlt évben a #Metoo-kampány az egyik legtöbb reakciót – köztük heves kritikákat is – kiváltó eseményként söpört végig a világon. Mint tudjuk, a kiváltó ok Harvey Weinstein amerikai filmrendező esete volt, akit több női áldozat is szexuális zaklatással vádolt meg. Ez aztán begyűrűzött Magyarországra is Sárosdi Lilla és később mások vallomásával Marton László színházigazgató zaklatásos ügyeivel kapcsolatban, de előkerült Havas Henrik esete is. Azóta Sárosdi már Berlinben van, Marton újra rendez, a témát itthon nem feszegették tovább, és még mindig a felszínt kapargatjuk.
A nemzetközi és magyar sajtóban is jelentek meg olyan vélemények, melyek szerint a #Metoo kezdeményezés »félresiklott« és elvesztette a kezdeti erejét. Véleményem szerint korántsem arról van szó a jelenséggel kapcsolatban, hogy erejét vesztette volna, hanem arról, hogy beindult egy igen erőteljes ellenkampány, ami a nők egy csoportját a szexuális zaklatás, nemi erőszak és szexizmus jelenségek elkövetői melletti, illetve azokat relativizáló felszólalásokra mozgósította.
A zaklatással megvádolt Brett Kavanaugh esetében alapvetően nem az okozott meglepetést – főleg az Anita Hill-eset megtörténte és Trump ominózus puncimegragadásos és általános szexista megszólalásai óta -, hogy a republikánusok szemrebbenés nélkül megszavazták őt a Legfelsőbb Bíróság tagjának. Az ellenkampány leginkább ott érhető tetten, hogy Ford nyilvános kikérdezéséhez szándékosan egy nő kérdezőt választottak a republikánusok, hogy látszólag elvegyék a hangsúlyt a nemi alapú egyenlőtlenségek férfi arculatáról. Vagy az, hogy jobboldali kommentátorok, csoportok szándékosan nőket próbálnak mobilizálni arra, hogy alapvetően hegemón maszkulin pozíciókat és érdekeket legitimáljanak. Hogy ezzel »naturalizálva« legyenek a nők és más kisebbségek elleni kirekesztő gondolatok és eljárások az eleve egyenlőtlen politikai mezőben.”