Többé engem semmilyen rendszer nem zárhat be

„A Szépírók Társasága nyílt levélben tiltakozott Prőhle Gergely leváltása ellen, többen bojkottot terveznek. Mi a véleménye erről?

Közösen kell majd döntenünk erről. De a PIM az enyém is, és magyar íróként kikérem magamnak, hogy bárkit kizárjanak onnan. Másfelől a kultúra szabadsága és függetlensége minden írónak és olvasónak személyes ügye kellene hogy legyen. Érdemes megkérdezni konzervatív írókat is, vagy az MMA tagjait: mit szólnak Prőhle kirúgásához? Őket nem zavarja, ami a PIM-mel vagy az Akadémiával történik?

Ha a hazai kultúrharc tovább szedi áldozatait, fontolgatja, hogy nem jön vissza Magyarországra?

Én mindenképp hazamegyek, ott vagyok otthon. Nem tudom elképzelni, hogy ne Magyarországon éljek. Persze van, amikor muszáj mégis máshová költözni. Emlékszem, apám mindig azt mondogatta: ő lesz az utolsó, aki Erdélyből elmegy. Aztán amikor a politikai nyomás tűrhetetlenné vált a családunkon, és apám úgy érezte, az már a gyerekei jövőjét fenyegeti, mégis a kivándorlás mellett döntött. Tizenkét évvel ezelőtt éppen itt, Berlinben írtam a Kalucsni című darabomat, pontosan erről, hogy miként szakít szét egy családot a politikai elnyomás, és milyen pokolian fájdalmas a kivándorlás döntése. Sokáig nem került színpadra, de két éve már két helyen is játszották. Nemrég Szász Jánossal forgatókönyvet írtunk belőle, most pedig Szikszai Rémusz értelmezi újra Nyíregyházán. Úgy látszik, a menni vagy maradni kérdése sokaknak egyre aktuálisabb.”