A válság legjobb ellenszere a tudatosság, az amatörizmusé a professzionalizmus.
„Összegezve, a halálos egyenlet így néz ki: polgárosodásdeficit és rossz történelmi adottságok (alapból kevés elkötelezett olvasó) + globális szereplők (Facebook és hasonlók) áldatlan tevékenysége + fokozott politikai benyomulás + erősebb piactorzítás = folyamatos háborús helyzet és egzisztenciális bizonytalanság a magyar közéleti sajtóban.
A helyzetet a gondolkodni tudó és akaró olvasókon kívül azok szívják meg leginkább, akik kultúraközvetítésre kívánják használni az újságírók »middle man« szerepét. Mire gondolok? Új alapélmény a kollégák között, hogy a kulturális intézmények, kiadók stb. nem bírnak összeszedni tisztességes létszámú újságírót a rendezvényeikre, sajtólistájukra. Eltűnt a Heti Válasz, a Magyar Nemzet és a Népszabadság kultúra rovata (plusz a sokkal nagyobb olvasottságú, kultúranehéz hétvégi magazinok szerkesztősége is), ami sok ezer olvasó ember felé közvetített programokat, termékeket. És itt most nem az a lényeg, hogy szeretjük vagy utáljuk a Népszabadságot, hanem az, hogy hány embert ért el a kulturális tartalmaival.
Ha valakit leköt a törzsi szellemű politizálás, a kampányszlogenek újraemésztése és visszaböfögése, akkor számos, sőt egyre több médiatermék közül választhat. Akit nem, az egyre kisebb térbe szorul
Mit tehetünk azért, hogy ez megváltozzon? A válság legjobb ellenszere a tudatosság, az amatörizmusé a professzionalizmus. Az ezerszer leszólt közösségi finanszírozásnak és a mecenatúrának nagyobb szerepe lehet a közeljövőben, mint eddig bármikor. Ha a piac nem működik, az olvasónak muszáj lesz odaállni a lapja mellé, nemcsak a figyelmével, de valamennyi anyagi erővel is. Cserébe az újságírók megtehetik, hogy semmilyen más érdekkel nem foglalkoznak, csak a fizető olvasóik kiszolgálásával. A napszállta után új világ születik, ami egyáltalán nem biztos, hogy rosszabb lesz a régi(ek)nél – de más lesz.
Ma sokan, joggal érzik magukat hontalannak a magyar közéleti sajtóban. Lehet, hogy az a lap, amit igazán szívesen olvasnának, még nem létezik. Nem oligarchákra és politikacsinálókra kell várni, hogy létrehozzák.
Nemrég találtam az idézetet: »A sajtó nem öncél, hanem a jól informált, saját ügyeiről vitázni, azokról döntést hozni képes emberek eszköze.«
Egyetértek. A tét tehát nem kicsi.”
A Makóról az Egyesült Államokba keveredő Pulitzer József újságíróként helyezkedett el új hazájában. A szerencsének és leleményességének köszönhetően először egy St. Louis-iújságot vásárolt meg, majd betört a New York-i sajtópiacra is. A The World című napilap élén hódította meg Amerikát.
„Az adatok illegális megszerzése kapcsán az Alapítvány elindította a szükséges jogi lépéseket és rendőrségi feljelentést tesz” – fogalmaztak.
Pulitzer József, a magyar származású sajtómágnás Makóról indulva jutott el a világ tetejére, és hagyott maradandó nyomot az amerikai újságírás és politika történetében. Sorozatunkban az ő életútját mutatjuk be, és hogy miként vált a sajtó hatalmi tényezővé az Egyesült Államokban. A pulitzeri út I. rész.
A zöld-fehérek csütörtökön megszerezték első győzelmüket az Európa-ligában.
Mészáros Gergő szakterületei közé a globális monetáris politika és a tőkepiacok tartoznak, de előszeretettel követi ugyanakkor a kriptopiaci fejleményeket is.
Akkor jól emlékszik Pesty Lászlóra, igen.
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
