Ám a konkrét megvalósításban mind a KLIK, mind a kancellárok gazdasági képessége odáig terjed, hogy költségeket kell csökkenteni, méghozzá olyan dolgokon, amit még ésszel fel bírnak fogni, ami nagyjából a kréta és a vécépapír, működési mechanizmusként pedig kizárólag a személyes jóváhagyás rendszerét ismerik, ahol minden egyes darab krétát és guriga papírt legalábbis alelnöki szinten kell jóváhagyni.
Szóval a gúzs, amibe az egyetemek kötve vannak, pont ugyanattól az államtól ered, aki most meg akarja menteni őket -- saját magától. Amire amúgy tényleg lehet egy önkritikusan jó módszer, ha saját szervezetétől függetlenül működni képes alapítványba szervezi, ám az ördög itt nyilván abba a részletbe rejtőzik, hogy e kiszervezés során képes lesz-e az állam lemondani arról, hogy a -- végülis saját tulajdonában álló -- alapítványon keresztül mégiscsak gúzsba kösse.
Mert egyelőre nincs olyan tapasztalat, hogy bárhol le tudott volna mondani a gúzsba kötésről, ahol volt hozzá gúzsa meg kötése.”