Heller és Verhofstadt végképp eltévedt

Amerika beavatkozását forszírozza a CNN-en megjelent cikkében Guy Verhofstadt, az EP liberális vezére, örök kedvencünk. És a zsarnoki Orbán-rendszer és a Vajda Mihály-féle jobbágymentalitást őrző magyar néplélek felett búsong a New York Timesban Heller Ágnes. De még hogy!

A belga liberális Verhofstadt még mindig a nemzeti gondolattól félt mindenkit, az egész világot, hiszen az háborúkat okoz – oda se neki, hogy minden más is okozott már háborút, a mitologikus almától kezdve a nők, a vallások, a féltékenység,a  területi követelések, mindezek bármilyen nemzeti gondolat nélkül, nem beszélve az egyenlősítő forradalmi élcsapatok nyugodni nem tudó lelkületéről. Ha igaz az a ma sokat hangoztatott tétel, hogy a nemzetek az újkor elején, úgy két-háromszáz éve születtek meg, jöttek létre, váltak fontossá, akkor azelőtt eltelt pár ezer év úgy, hogy a háborús konfliktusokat nem a nemzeti gondolat okozta. A háború ténylegesen a pőre politika folytatása volt más eszközökkel, minden időben, mindenhol.

Verhofstadt szerint hazánk veszélyt jelent a második világháború után kialakult nemzetközi rendre, ezért Amerikának be kell avatkoznia. Na most, a második világháború utáni nemzetközi rendnek a közép-európai kommunista rendszerek összeomlásával lett vége. Vagy Verhofstadt másra gondol, például a liberális demokráciákra, mint Heller Ágnes, no de mindegy is: 

A legfurcsább azonban az, hogy Verhofstadt Amerika beavatkozását kéri Orbánék ellen – miközben pontosan tudja, hogy Amerikában az elnököt Donald Trumpnak hívják. Úgy látszik, Verhofstadt vagy svejki naivsággal adja elő mondanivalóját, vagy tényleg hülye, nincs politikai érzéke, csak a szócsépléshez ért. Vele egy időben jósolja azt Raheem Kassam, Steve Bannon bizalmasa, a Breitbart volt szerkesztője az Asia Times-on, hogy nemsokára magyar delegáció látogathat Amerikába,Orbánt pedig Trump szövetségesének nevezi. 

Nos, akkor be fog avatkozni Amerika? Vagy az amerikai külügy Obamát messiásként tisztelő, elbocsátott demokrata seregére gondolunk, akik a külügyek terén a Szakértelem egyetlen igazi kasztját alkotják?

Aztán itt van Heller Ágnes, aki képes leírni a New York Timesban, hogy hazánkban sosem volt liberális demokrácia, viszont évszázadokig királyság voltunk, meg despotikus és totalitárius uralmak alatt éltünk. Csak azt nem tudom, hogy a New York Times szerkesztői miért nem kérdeztek vissza, mit gondol Heller Nyugat-Európa többi államának történelméről. Vajon Frankföldön már Nagy Károly is a liberális demokrácián dolgozott? Ugyanakkor csak egy Heller-féle balliberális gondolhat olyat, hogy egy monarchia alatt nem létezik semmilyen értelemben szabadság.

Nem is értem, a magyar népmesék miért vannak tele a jó király és a rossz király példaképeivel: eszerint a jó király a tornácán ücsörög, disznai és tyúkjai vannak, fogadja még a szegény legényt is, be lehet hozzá sétálni, majd

Lehet, hogy ez nem az óceán túlpartján megszületett fékek és ellensúlyok rendszere, viszont talán mélyebben gyökerezik és máig kitart a magyar néplélekben és közmegegyezésekben, lásd a magyar történelem elmúlt 150 évét. Ez van.

Mellékes kínzó kérdés: Heller Ágnes vajon már akkor is a liberális demokráciát építette, amikor balról előzte a létező szocialista rendszert? 

Lehet, hogy a filozófia mellett a történelemben is elmélyülhetett volna ahelyett, hogy ennyire gőgös, nagyképű, saját nemzetével szemben lenéző megállapításokat oszt meg, ráadásul a New York Times hasábjain. Miközben Amerikában, még egyszer, Donald Trumpnak hívják az elnököt. Heller persze arról nem értekezik, hogy az amerikai nép kiskorú lenne, mivel lehet, hogy az már a New York Timesnak sem férne bele.