Magyarországon sosem volt valódi liberális demokrácia, hiszen évszázadokig királyok kormányozták az országot – írja Heller Ágnes a New York Timesban. A magyar filozófus szerint Európában nem sikerült „marginalizálni” a nemzeti identitást, a modern diktátorok pedig a demokratikus többség segítségével diktátorkodnak.
Mi történt Magyarországgal? – teszi fel a kérdést a New York Times hasábjain megjelent cikkében Heller Ágnes a Sargentini-jelentés megszavazása kapcsán.
„Sosem volt Magyarországon liberális demokrácia” – szögezi le a lukácsista filozófus annak kapcsán, hogy Orbánék harmadik választási győzelmükre és kétharmados legitimációjukra hivatkoznak.
Heller szerint Magyarország „évszázadokig monarchikus, tekintélyelvű, despotikus és totalitárius kormányok” uralma alatt állt, amit néha forradalmak szakítottak meg, és végül csak 1989-ben született meg a viszonylagos stabilitás. A szabadság azonban ekkor is a mennyből érkező ajándék volt, nem az emberek akaratának eredménye. Heller szerint független értelmiségiek kis csoportját leszámítva senki nem dolgozott ezért a szabadságért, ezért sokan nem is értékelték. Mind a kormányok, mint a nép tapasztalatlan volt a demokráciában, a nép hagyta, hogy a feje fölött kormányozzanak, a kormányok pedig kihasználták, hogy az embereknek „szükségük van egy tekintélyelvű központra”.
Az orbáni populizmushoz az is hozzájárult ugyanakkor a filozófus szerint, hogy az osztálytársadalmat felváltotta a tömegtársadalom, hiszen egy osztálytársadalomban az osztályérdekek korlátozzák a „despotát”, egy tömegtársadalomban nem.
„A modern diktátorok és autokraták a szavazók többségének támogatásával biztosítja antiliberális, antidemokrata rendszerét” – vélekedik Heller Ágnes, Putyint, Erdogant és az egyiptomi elnököt hozva fel példának. Ugyan ahol mély gyökerei vannak a liberális demokráciának, ott még hatással van az emberekre a szabadság eszméje, de Európában a legcsábítóbb ideológia a magyar filozófusnő szerint továbbra is a nacionalizmus.
„Az Európai Unió nem tudott egy olyan európai identitást létrehozni, ami felváltotta vagy marginalizálta volna a nemzeti identitást” – lamentál Heller Ágnes a New York Times hasábjain, hozzátéve, hogy a populisták háborút vívnak az európai integráció ellen. Ezek a populisták egy hagyományos demokráciában kisebbséget alkotnának, ezért nem értik sokan Európában, miért ilyen meghatározóak Közép-Európában – írja Heller.
Heller Ágnes kijelenti: „Azzal érvelnének, hogy mivel Orbán Viktor nyerte a helyek kétharmadát a parlamentben, nem lehet zsarnok. De, ténylegesen, mégis az”. Mégpedig azért, mert semmi sem történhet anélkül, hogy ő bele ne egyezne, s nincs semmiféle ellenállás, még a pártján belül sem, a fékek és egyensúlyok eljelentéktelenedtek.
A filozófus végül kifejti, szerinte hogy néz ki Orbán illiberális demokráciája, amit meghatároz a propaganda, akárcsak az áprilisi választásokat, elnyomják a civil szervezeteket és a szabad sajtót, a migránsokat teszik meg bűnbaknak az EU-val és Soros Györggyel együtt. Amíg pedig az ellenzék nem tudja magát megszervezni, addig Orbán tovább formálja az alkotmányt a maga képére.
Nem várt helyről ismerték el a miniszterelnök teljesítményét. Egykori politikai ellenfele látta be, hogy erre ma egyedül Orbán Viktor képes.
A miniszterelnök Kecskeméten arról is beszélt, hogy az új térben az fog tudni leginkább érvényesülni, aki előre felkészül a változásra.
Elképesztő fölényben az Osztrák Szabadságpárt.
Bütyök közönsége attól lett a leglelkesebb, hogy újra megyének fogják nevezni a vármegyéket.
A miniszterelnök szerint ezt Brüsszelben már nem is próbálják titkolni.
Nem rajta múlt.
Az ukrán elnök a következő lépésekről is beszélt.
