Európa két csatája

„Fura koalíció a Sargentini-koalíció: kommunisták, volt kommunisták, liberálisok, szcientisták és posztmodernek, német és osztrák néppártiak együtt. A német-francia tandem közös politikájának az elnevezése az »egységes Európa« vagy az Európai Egyesült Államok. A mediterrán országok – akiket igen barátságosan elneveztek PIGS államoknak – a 2008-as pénzügyi válság után úgy legyengültek, a pénzügyi és demográfiai válságok olyan folyamatos politikai gyengeséget eredményezetek, hogy nem jelentenek komoly akadályt a német-francia politikai akarat számára.

Más a helyzet a vilmosi Mitteleuropa vagy a Harmadik Birodalom Lebensraum-országaival, amelyek egyrészt politikailag sokkal erősebbnek tűnnek, másrészt a német törekvésekkel szemben hagyományosan gyanakvóak. Természetesen Berlin és Párizs kölcsönösen megpróbálja a maga előnyére fordítani az együttműködést, de abban egyetértenek, hogy a rendet, stabilitást, az ehhez szükségesnek ítélt gazdasági növekedést fenn kell tartani a két magországban és a hozzájuk csatlakozókban. Mivel 1945 óta a nemzeti érdek kifejezést szégyenlősen ki nem ejtené senki Európában, e politikai törekvés fut az »egyesült Európa« néven, és senki sem hiszi komolyan, hogy Brüsszel lenne ennek a „központosító” törekvésnek a központja. 

A szép új világ, az európai nemzetek koncertje, ami véget vet a nemzetek versengésének és konfliktusainak, sőt, mindenféle konfliktusnak, el fog jönni és mindenki érdekét szolgálni fogja. Ezt csak az önzésükből ki nem látó felvilágosulatlanok és a zsarnokok által megtévesztettek nem látják. Ezekre a helyekre el kell vinni a világosságot, de ez nem egyik nemzet terjeszkedése a másik ellenére, nem egyik ország uralma a másik felett. Isten ments!”