Csalfa remény volna az Európai Uniótól várni, hogy felszabadítsa a magyar népet az Orbán-rezsim alól.
A »Sargentini-jelentés« támogatásáról vagy elutasításáról szóló döntéssel kapcsolatban az első és legfontosabb kérdés az, hogy mit gondolunk a jelentés következtetéséről, vagyis a következő állításról: egyértelműen fennáll a veszélye annak, hogy a magyar állam súlyosan megsérti az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt alapértékeket, tehát nem tartja tiszteletben az emberi méltóságot, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget, a jogállamiságot, a pluralizmust és az emberi jogokat.
Ha azt gondoljuk, hogy ezeket az értékeket a magyar állam tiszteletben tartja, akkor természetesen nyugodt szívvel elutasíthatjuk a jelentést. Ha viszont azt gondoljuk, hogy ezeket az értékeket a magyar állam súlyosan megsérti, vagy legalábbis fennáll a veszélye annak, hogy súlyosan megsértse, akkor további kérdések és ellenvetések merülhetnek fel.
(...)
Az volna ügydöntő ellenvetés, ha azt gondolnánk, igaz ugyan, hogy a magyar állam megsérti a fenti alapértékeket, az viszont mindegy, hogy »mit szól ehhez Brüsszel« – nekik ehhez semmi közük, ez a mi dolgunk, és csak a mi dolgunk.
Csalfa remény és önfelmentő félreértés volna az Európai Uniótól várni, hogy felszabadítsa a magyar népet az Orbán-rezsim alól. Annak jogát azonban nehéz volna elvitatni az Európai Unió parlamentjétől, hogy számonkérje az Európai Unió alapértékeit az Európai Unió egyik tagállamán.
Ha tehát egyetértünk a jelentés fő állításával, vagyis például azzal, hogy a magyar állam súlyosan megsérti a pluralizmus és a jogállamiság értékeit, akkor csak abban az esetben utasíthatjuk el, hogy ezt az Európai Unió parlamentje megállapítsa, ha azzal nem értünk egyet, hogy Magyarország az Európai Unió tagja: akkor ugyanis jogos (pontosabban: legfeljebb akkor jogos) ellenvetés, hogy mi közük van hozzá, mit szólnak bele – vagy ami lényegében ugyanezt jelenti: »ezeket a problémákat nekünk, itthon, Magyarországon kell tudni megoldani«.
Eddig sem a kérdésben sokáig hezitáló MSZP (vagy a pártnak a témában tragikomikus hablatyolást előadó elnökhelyettese), sem a jelentést elutasító LMP politikusai nem jelezték a magyarországi – illetve az európai – közvélemény felé, hogy nem értenek egyet Magyarország EU tagságával, azt pedig sajtóközlemények és sajtótájékoztatók garmadája bizonyítja, hogy a jelentés alapállításával egyetértenek.
Mindezek alapján – a jelentésben használt óvatoskodó szófordulattal élve – egyértelműen fennáll a veszélye annak, hogy a tisztelt képviselők és pártvezetők esetleg nem megalapozott elvi okokból, hanem a terrorsajtótól való félelmük, illetve a saját vélt (rövidtávú) politikai érdekeik miatt vonakodtak vagy vonakodnak támogatni a jelentés elfogadását – még akkor is, ha közben »a magyar emberek« érdekeire hivatkoznak; és emiatt esetleg visszaigazolják azt a fölháborító hazugságot, hogy a jelenlegi magyar rezsim kritikája, nem pedig annak léte és tevékenysége sérti a magyar nép becsületét.
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
Dermesztő rémület uralkodik Orbán Viktor kérlelhetetlen döntése miatt.
Magyar Péter alsóörsi fórumán jártunk: megdöbbentő Ukrajna-pártiság van jelen a Tisza táborában.
Konkrétan azért, mert elmondom, hogy szeretem a hazámat, azonnal baloldali influenszereket állítanak rám és hazugságnak próbálják beállítani a bátyám betegségét!
Nagy Ádám, a Fókuszcsoport alapítója nem igazán tudott vitába szállni az idős férfival, és nem sikerült megvédenie Magyar Péterék álláspontját sem.
Képzeljük el a következőt: a Tisza arra építi a kampányát, hogy aki a Fideszre szavaz, a háborúra szavaz, mert ha a Fidesz nyer, a magyar kormány Oroszország oldalán háborúba lép.
...és hagyja, hogy a nemzeti kormány tegye a dolgát!
Néhány hét maradt hátra.
