Hogyan gyűlöljük Orbánt?

„Vádolják a kormányt az általánosítás bűnével, miközben hetekig élvezkedtek azon, hogy egy egri iskolában vizesek a falak, éreztetve, sőt kimondva: az oktatási infrastruktúra is romokban hever. Ha valaki fertőzést kap egy kórházban, akkor a kórházak életveszélyesek. És így tovább. A korrupció, milliárdok, helikopterek és kastélyok gyakori emlegetésével pedig a közönség irigységére akarnak apellálni. Jól láthatóan és vad élvezettel élnek mindazon eszközökkel, melyeket az ellenfélnek tulajdonítanak. Ez amúgy gyakori módszer, csak van egy kis bökkenő.

A bökkenő pedig az, hogy nem működik. Tudniillik nem csak az a politikai marketing szabálya, hogy egyszerű üzenetre van szükség, hanem az is, hogy azt el is kell hitetni a választókkal. Ami egyfelől technikai kérdés, kell hozzá pénz, paripa, fegyver, másfelől azonban – és ez a fontosabb – szükséges hozzá a célközönség ismerete is. Ha teljesen eltekintünk a moráltól, akkor is elgondolkodtató: miért nem hiszik el, amit hazudnak?

Esetükben az a probléma, hogy nem mérték fel, kik és mennyien hisznek nekik. Nem tudják megítélni (vagy nem akarják) hogy mekkora hitelvesztést szenvedtek el, nem most, mikor csak beszélnek, hanem akkor, mikor még cselekedhettek is. Tulajdonképpen a saját előítéleteik áldozatává váltak. Mélyen lenézve ugyanis a választókat úgy gondolták, hogy azok emlékezete rövid, és már rég elfeledték miket műveltek. Ez azonban, jól láthatóan tévedés. Az emberek emlékeznek, és emiatt akár igazat is írhatnának, azt sem hinnék el nekik. De hát nem ezt a módszert választották. Pedig a megoldás oly egyszerű: új munkához új férfi kell.”