Ivica jóslata

„»Megesik ugyan néha, hogy a fűzfa errefelé szőlőt terem, mégpedig bőven. De őszintén szólva én még nem láttam. hogy ráadásul bőven is.«

Így szól a legújabb albán-szerb viszonyról szóló versike, amolyan előzetes jókívánság. Majd ha a fűzfán szőlő terem, akkor lesz nektek autonómiátok, addig ne is ábrándozzatok. Ez talán az első kedveskedő jókívánság a két náció között, eddig mindig csak kegyetlen verekedés meg az átokszórás ült kettejük között. Hátha lassan a közhangulat is megváltozik, és megszűnik végre ez az átkozódás.

Ki tudja, lehet, hogy az idén is jobban jártunk volna az albán tűzifával… El tudom azonban képzelni, hogy a ruszki barátok esetleg korlátoznák az errefelé irányuló ilyesféle szállítmányokat, csutkából pedig nem futná mindenkinek.

Van ugyan fűzfa erre felé is, de őszintén szólva, én még nem láttam, hogy szőlő is termett volna rajta.”