„Amúgy egyre többen mondják, immár kormányzati körökben is, hogy a paksi bővítésből nem lesz semmi. Azok a premisszák, amelyekre a megtérülési számításokat építették, ma már láthatóan teljesíthetetlenek: a jelenleginél kétszer magasabb áramár, 95 százalékos kihasználtság és az eredeti menetrendhez igazodó befejezés kellene a csőd elkerüléséhez, ám a piaci áramár stagnál (a prognózisokban csökken), a majdani erőművet már a leginkább atompárti szakértők szerint is rendszeresen vissza kell majd terhelni a nyári hónapokban, az ütem tartásáról pedig sokat elmond, hogy az összes engedélynek el kellett volna készülnie 2018 elejére, de még több ezer hiányzik, a legfontosabb esetében pedig az engedélykérelem benyújtásáig sem jutottak el.
Tudjuk persze, hogy van valaki, akit mindez nem zavar, az maga Orbán Viktor, hiszen a halványuló esélyek ellenére is könnyedén el lehet költeni évente 100 milliárdot Paks címén a semmire. Csak azt kellene elárulnia – inkább előbb, mint utóbb –, hogy akkor mire föl az évek óta tartó törleszkedés az orosz vezetőhöz, és mit is kap érte cserébe a mi büszke, szuverén magyar hazánk.”