Amikor az interjúban azt olvastam, hogy „tessék idézni egymást, tessék díjakat alapítani”, elsőre csak a bevezetőben leírt konferenciamechanizmus jutott eszembe. Ami aztán fokozódott, mikor odáig jutottam, hogy „Arra biztatom a velem egy oldalon állókat, hogy legyenek díjaink, értelmezzük, honoráljuk egymást, ha tetszik: szeressük egymás műveit, promotáljuk, reklámozzuk őket. Ma vannak a jobboldali értékrendhez köthető könyvkiadók, amelyeknek a termékei a kommentálás vagy recenzálás folyamata nélkül tulajdonképpen a semmibe hullnak. Éppen ezért a legfontosabb az, hogy hivatkozzunk egymásra” .
S amikor aztán az alapművet – magukat a Téziseket – is elolvastam, megállapítottam, hogy egyrészt igen, ez lehet a „Plútó”, másrészt
ez egy tökéletes, tudományos szintre emelt, közösségi tudatváltoztatási terv.
Szerzője érti a lassú tűzön meggyőzést, annak minden fortélyával – ám legfontosabb összetevőjét nem ismeri (erre később kitérek)
Ez az egész ugyanis arról szól, hogy most, amikor a konzervatív világnézetű erők végre stabilizálták politikai helyzetüket az országban, neki lehet és kell állni annak, hogy a kultúra is átalakuljon ezen eszmék befogadására – ahol a kultúra tágan értelmezendő, ide értve a társadalmi közfelfogást, viselkedést, szokásokat, kiindulási pontokat, nyelvhasználatot, hitet, művészetet, de még azt is, ahogyan eszünk vagy előtte jó étvágyat kívánunk egymásnak. Tehát mindent, teljes szellemi világunkat, ami alapján gondolkodunk, cselekszünk – élünk.
Mert ha ezt nem tesszük meg, a társadalom – és ama bizonyos szellemi elit – örök fanyalgással néz majd a politikai rendszerre, sosem azonosul vele, márpedig ez idővel minden rendszert aláás – mert a nép nem fogadja be szívébe és elméjébe, s szervezete így idővel kiveti magából.
A Tézisek külön érdekessége, hogy a ballib gondolkodókat nem akarja meggyőzni, mert ők gyakorlatilag már nem is léteznek: a meggyőzés fő célpontja az eleddig finomkodó-fanyalgó konzervatív értelmiség, amely jelenleg még egyfajta magasabb rendű eszmékre hivatkozva nem hajlandó elfogadni a konzervatív világnézet új, korszerű változatát – de legalábbis annak szükségességét, hogy az új világ gyakorlati megvalósításában az eszméket olykor rugalmasan értelmezzük.