A pörkölt

„A hétvégén körbejárta a sajtót egy kép, amelyen mosolygós asszonyok hatalmas vájdlingot cipelnek, benne a kötcsei találkozóra készített étellel. A kép sok mindent megmutat az ország tényleges helyzetéről. Az asszonyok 65 év körüliek, túlsúlyosak, megritkult hajúak, vonásaikon látszik, hogy az élet és a szegénység meggyötörte őket. Tipikus magyarországi nyugdíjasok. A férjük, ha nem vitte még el őket a hazai halálozási statisztikák egyik vezető betegsége, a rák vagy valamilyen szív- és érrendszeri betegség, otthon ülnek sörösüveggel a kezükben a televízió előtt. Feleségeik az ebéddel kivételesen nem a saját urukat, hanem az uralkodóréteg tagjait szolgálják ki. Az ilyen korú nők az országhatár nyugati oldalán túl nem túlsúlyosak, fodrászhoz, kozmetikushoz járnak, nordic walkingolnak, belevágnak új nyelvek tanulásába, utaznak, síelnek, és 65 éves korukban átlagosan nem nyolc-tíz, hanem még húsz életév vár rájuk.

Ilyen az az Európa, amely a magyar miniszterelnök szerint válságban van.

Szemben a közép-ázsiai térséggel, ahol, mint elárulta, kevésbé érzi magát idegennek, mint itt, a Nyugat peremére sodródva. Bár nála nehéz beazonosítani, hogy mikor beszél őszintén, az ilyen jellegű vallomások korántsem biztos, hogy csupán a diplomáciai pávatánc részei. Ne azt nézzük, amit mond, hanem amit csinál, tanácsolta egykor, és ha a tetteit nézzük, azokból olyan világ berendezésének terve rajzolódik ki, amely ténylegesen jobban hasonlít a posztszovjet utódállamokra, mint Európára.”