A 4K-nak volt egy kormányprogramja, ami az első összefogás-dili idejében a kutyát nem érdekelte, viszont azóta, bár más keretezésben és narratívában, de jobbára minden demokratikus ellenzéki párt programjává alakult (s még a Momentum közvélemény-kutatások által faragott programjában is visszaköszön). Arról nem is beszélve, hogy azóta is több szervezet küzd efelé az alternatívák felé.
Hasonlóan: az esemény-alapú trollpolitika tovább él a Kétfarkú Kutyapárt akcióin keresztül.
Amit azonban kiemelnék az az, hogy a 4K! egy „felháborodás-apátia-válság” háromszögében tudott a megszokotthoz képest, a médiát megkerülve kiépíteni egy mozgalmat, ami vágyaiban és akcióiban egyaránt volt utópisztikus, vidám, kicsit komolytalan és ugyanakkor véresen komoly.
Ha pedig a baloldal történelme végső soron kudarcok története, akkor érdemes felevenítenünk ezt az epizódot, mint a legígéretesebb (és sokaknak legfájóbb) kudarcot: nem csak a csendes tanulságok levonásában, hanem azzal a hévvel, ami ehhez az egészhez tagadhatatlanul hozzá tartozott.
Mert most harmadszor nyertek nagyot a sárgák – így a kérdés az, hogy hol vagytok pirosak?!”