„A lényeg az, hogy Ungár Péter, ahogy illik is egy rendszerkritikus (úgy értem, kapitalizmuskritikus) párt meghatározó alakjához, felismeri a globalizáció aktuális veszélyeit, s azt tanácsolja: ebben a tekintetben értsen egyet az ellenzék a Fidesszel.
Amely tanács persze két dolgot rejt magában. Mindkettőt érdemes kimondani. Egyfelől azt, hogy a Fidesz (is) rendszerkritikus, vagy inkább globalizációkritikus párt. Amit persze Orbán és vezetőtársai nem nagyon hangoztatnak, de azért éppen Ungár elemzése mutatja meg, hogy melyek azok a nagyon-nagyon lényeges kérdések, amelyekben a Fidesz fékezni próbálja a globalizáció hatásait: „A kontroll gyakorlásának a létező módja a jóléti és a nemzetállam, a képviseleti demokrácián keresztül.”
Másfelől az is benne van Ungár Péter elemzésében, hogy bizony az ellenzéki pártok nem véletlenül opponálják a Fidesz-politika lényegét, nem véletlenül kritizálják a kormány nyilvánvaló nemzeti érdekvédelmi munkáját.
Ezek a pártok ugyanis a globalizáció és a nagytőke oldalán állnak.
Tagadják a lokális, nemzeti kontroll létjogosultságát, tagadják a jóléti modell fenntarthatóságát, s mindezekkel együtt nyitottak a migráció előtt. Nem hazudnak, nem ostobák, vagy nem pusztán kormányellenes oppozícióba helyezkednek, amikor kerítésbontásról, átjárható határokról beszélnek, vagy amikor emberi jognak tartják a migrációt, illetve úgy általában is a multinacionális érdekek feltétel nélküli kiszolgálását hirdetik. Ők ebben hisznek, ezzel azonosulnak.”