„Végül pár szó a genderőrületről. Bencsik Gábor azt írta:
»És ha ezeket [mármint a „gendertudományt” – A szerk.] nem ismerjük, hogyan akarjuk elérni például azt, hogy a társadalom visszanyerje a reprodukciós képességét?«
Ennél a résznél azért hátrahőköltem. Mi az, hogy »visszanyerje«? Pont azidőtájt vesztettük el reprodukciós képességünket, fajfenntartási ösztönünket, józan eszünket, mióta Nyugatról ez a sok elmebetegség begyűrűzött ide. A genderkedés csak egy ezek közül – de mind közül talán a legpusztítóbb. És hiába írja Bencsik Gábor, hogy a »gendertudomány nem túltolt feminizmus, nem a család szétverése, nem kisgyerekek nemváltásának támogatása, nem tetszés szerinti biológiai nemek konstruálása« – hiszen mindenki látja-tapasztalja, hogy az. Őrült társadalommérnökök kísérlete a megmaradt normalitás szétverésére. Az egyetemi katedra a pentagrammája ennek a sátánista szektának. Egy viszonylag friss példa: Pető Andrea, a Soros-egyetem genderagitátora néhány napja a HVG-nek – valamiféle felmérésre hivatkozva – arról áradozott: azok a gyerekek, akiket egynemű »szülők« nevelnek fel, nemhogy nem sérülnek – épp ellenkezőleg, bizonyos képességeik (nyitottság, rugalmasság) fejlettebbek lesznek, mint azoknak, akik hagyományos családban cseperednek föl…
Pető és bűntársai tehát már itt tartanak: az a legjobb a gyerekeknek, ha homoszexuálisok nevelik őket, hiszen fejlettebbek lesznek… Józanabb korokban aki ilyesmiket hordott össze, azt kérdés nélkül diliházba csukták. Ma viszont katedrája van, interjúkat adhat, fiatalokat hülyíthet. Amúgy nem az a fő kérdés, helyes-e ledózerolni a gender tanszékeket (helyes) – hanem hogy ki és miért engedte eddig működni azokat!”