Miért nem lehet önmagunkkal szembenézni?

„hvg.hu: A kormány ellenségpolitikájától az egészségügy helyzetéig aktívan hozzászól a közösségi médiában a társadalmi jelenségekhez. Az írástudók felelőssége miatt vállalta magára a megmondóember szerepét?

N. T.: Most vetettem véget ennek, megszüntettem az összes profilomat. Közrejátszott, hogy az engedélyem nélkül, mindenféle hergelő címekkel vette át a faék színvonalú sajtó az eltulajdonított írásaimat, a bevezetőikben kiforgatott és leegyszerűsített tartalommal, ami megengedhetetlen. Sokáig hittem abban, hogy fontos lehet egy hiteles ember véleménye. A népnevelő szándék eleve megvolt bennem a szakmámból adódóan, ízlést, harmóniát, esztétikát tanítottam, nyújtottam a munkámmal, a létezésemmel. Rá kellett jönnöm, hogy mindenkinek kizárólag a saját sorsa fontos, és nem az, hogy milyen fő vonalakkal lehet javítani a társadalom kulturális szintjén, ami végül az egyénre visszahat.

Ráadásul a hozzászólások többsége személyeskedő volt és sértő. Amikor elindítottam a Nararte oldalt irodalom, divat, festészet témájában, azoknak szántam, akikkel gondolati közösséget, azonos értékrendet vallok. De idővel nem lehetett biztosítani a szuverenitásunkat, mert többségében olyanok is »rárepültek«, akik a nevüket se tudják leírni helyesen, nemhogy értelmezni az írásaimat, pocskondiázni viszont tudnak.

Félelmetes mentális deficit van kialakulóban ebben az országban, amit nem lehet egyedül a politikai kurzus számlájára írni. Nem értem, miért nem lehet önmagunkkal szembenézni, és miért kell mindig mindent másra fogni?”