„Aztán nézzük magát Tibi atyát. Noha összelopkodott mémekből építette fel a brandjét, de erre mondhatjuk azt, hogy lopni is ügyesen kell. (És mindig is elég messze volt mondjuk egy Modor Tibitől, de elfér a piacon.) És én még azon sem akadnék fönn, ha valaki baszós-fingós viccekkel operál, meg azzal, hogy »igyuk magunkat hányásig ministránsaimmal«. Másnaposan rászaladhat az ember egy Adam Sandler-filmre is, mindennek van helye. Azonban ilyen alapokkal közéleti tanítóbácsinak lenni már kissé problémás. (Különös zamatot ad a kioktatásnak, hogy mindezt a Blogstar-on, Bayer Zsolt szomszédságából teszi, tehát praktikus problémái nincsenek a rezsimközelséggel.)
Az ellenzéki troll épp akkor vált unalmassá, amikor Vona Gábor hívévé szegődött, a többszörösen újrahasznosított mémeket cirkuláltatta, és úgy érezte, neki közéleti megmondóvá kell válnia. Ebből is látszik, hogy egy sikeres brand felépítése nem jelenti automatikusan azt, hogy valakinek van esze a politikához is. Az elnéppártosodott Jobbik mellé szegődni nem vall nagy stratégiai érzékre. Az ösztönvilágban ilyesmit nem is láthatunk, mert viszonylag ritka a süllyedő hajóra felugró rágcsáló esete.
A helyzet az, hogy az ellenzéki troll azt hiszi, hogy egy valóban működő brandre (még ha nem is firtatjuk, honnan van), meg a jócskán túlárazott pocsék borra moralizáló közéleti pozíció is építhető. Pedig Vona Gábor híve semmivel sem jobb azoknál a »közéleti sámánoknál«, akiket fikázni szokott.”