Puzsér, a nemzet szirénája

„Puzsér Róbert rikácsoló-celeb bejelentette: esetleg megpályázza a főpolgármesterséget. Ez egy nagyszerű idea, egy csapásra megoldaná Budapest légvédelmi-sziréna gondjait. Puzsér ezen kívül egy »új nemzeti identitással« is megörvendeztetne bennünket, ami annyira 21. századi lesz, hogy Vona Gábor is elmehet benne bármikor meginni egy liberális kávét az LMP-vel és a Momentummal.

Valahol megértem Puzsér Róbertet. A Hír TV-ben aligha van jövője, a BBC valamiért nem hívja objektív szakértőnek, és még a készülő Mazsola és Tádé című egész estés filmeposzban sem kapott szerepet – így hát mondani kell valami nagyot, ami jelzi létezését.

Persze bejelenthette volna, hogy feltalált egy zsugorító gépet, és annak segítségével ellopja az Eiffel-tornyot. Esetleg előrehaladott tárgyalásokat folytat a földönkívüliekkel, és ő lesz a prototípusa a Marson az új emberszabású fajnak. Már amennyiben Kasza Tibi vagy Schobert Norbi nem vállalja.   

Aztán mondhatta volna azt is, hogy házasságot köt egyre szimpatikusabb tükörképével, már amennyiben az túléli a sivító hangú leánykérést.  

Ezek mind szép, logikus és reális bejelentések lettek volna Puzsértól.

Azonban ő azt lebegtette meg, hogy indul a jövő évi főpolgármester-választásokon. Van programja is, a Sétáló Budapest. Ez nagyjából azt takarja, hogy az egész belvárost a Várnegyedtől a Fővám térig fásítják, füvesítik – gyaníthatóan az utóbbi szó minden értelmében.

Innen kitiltják az autókat, a Lánchíd is sétálóutca lesz, de lesz dosztig kávéház és »egységes arculatú« bolt és kocsma. Jól hangzik? Hát hogyne, bár én kissé hiányolom a tíz méterenként felállított szökőkutakat és az ingyen koktélt osztogató rózsaszín kerubokat.

Azonban ki tudja, talán ez is megvalósítható. Megteremthető Puzsér kis külön álom-Budapestje pár egyszámjegyű kerületben, minden és mindenki más meg le van…

És innentől kezdve el kell, hogy ismerjem, fentebb tévedtem: Puzsér Róbert terve távolról sem irreális. Hiszen ha leültetnek egymás mellé egy LMP-s és egy momentumos »várospolitikust«, ugyanezt mondanák.

Sőt, gyanítom, most már a Jobbik is támogatná a tervet. A holnapi mega-bejelentésre készülő Vona Gábor is talán valami ilyesmiről fog szót ejteni. A nagy, 21. századi politikai frigyről: a Jobbik-LMP-Momentum szövetségről. És miért is ne lehetne ennek a katyvasz szövetségnek a jó Puzsér a fővárosi arca?

Puzsér Róbert természetesen híresen szerény és visszafogott ember. Mint tegnap írta, neki is vannak kételyei, hogy érdemes-e egy ilyen posztra. Meg, hogy ért-e hozzá egyáltalán bármit is.

Nehéz kérdések, Puzsér önmagával is vívódik, de aztán felteszi a haza önzetlen megmentőinek örök kérdését: »egy új nemzeti identitás és egy új politikai kultúra megteremtésének kísérlete során vajon szabad-e visszalépnem az országot túszként fogva tartó huszadik század javára?«

Engem mélyen meghat ez az önfeláldozó belvárosi patriotizmus. Így csak annyit mondhatok: »Szabad, Robi, szabad!«”