Éhezők

„Nem tudom megfigyelték-e, de a migránssimogató szervezetek – a szómágia jegyében – letettek az eleinte obligát »menekült« szó használatáról, tekintettel arra, hogy mára mindenkinek nyilvánvaló: nem menekültek adják az Európába tartó áradat döntő többségét. Helyette a »menedékkérőt« illik használni. Ez ugyan pontosan ugyanazt jelenti, hiszen menedéket az kér, aki menekül valami elől, ám ezt még nem használták el annyira, és áttételesebben hazugság.

Nézzük hát milyen panelekből is építkeznek az elmesélt történetek.

Kezdjük egy kivétellel. Az öt történetből négynek a főszereplői a vadregényes Afganisztánból érkeznek, a kivétel az IJ és KL betűkkel jelölt szíriai kurd testvérpár. Őket – elmondásuk szerint – katonának akarták besorozni, ez elől jöttek el. Ahogyan én tudom, a kurdok, Szíriában, Irakban, Törökországban és mindenütt a saját nemzeti függetlenségükért harcolnak, a kurd lányok-asszonyok éppen úgy, mint a férfiak. Azokat, akik elfutnak népük szabadságharca elől sok mindennek szokták nevezni, például dezertőrnek, árulónak, gyávának – menedékkérőnek nem.

A többi négy történet aztán meglepően hasonlít egymásra. Bennük sűrűn ismétlődnek a libsi könnymirigy masszírozó hívószavak, mint a »férjhez kényszerítés«, »erőszak«, »szexrabszolga«, »kiskorú«. Közös vonás, hogy nem jártak/járhattak iskolába, mi több, írástudatlanok. Hogy azután egy írástudatlan afgán szexrabszolga Iránban, honnan értesül arról, hogy létezik valahol egy Európa nevezetű kontinens, abban Németország, ahol szociális segélyt osztanak az állás nélküli, írástudatlan szexrabszolgáknak – erre a kérdésre nincs válasz. Aztán, végül meglepő, újszerű módon mindenütt ott vannak a szörnyű afgán nagybácsik, akik gyilkolnak, vérbosszulnak, unokahúgokat rabszolgának adnak el és más borzalmak is fűződnek a nevükhöz.

Ezek hát a migránsok történetei. A Helsinki Bizottság álláspontja szerint ezeket kéne a magyar hatóságoknak mérlegelni és eldönteni, igazak-e. Az ő álláspontjuk szerint kétség nem fér hozzájuk. Hogy a bíróság, vagy bárki, milyen bizonyítékok alapján, hogyan dönti el, erre a kérdésre úgyszintén nincs válasz. Nyilván repülőre ülnek, majd utána öszvérkaravánt bérelnek és elutaznak a megnevezett isten háta mögötti koszfészkekbe és ott majd kiderítik. Már ha le nem mészárolják őket az ideges helybéliek. Mert erre kötelezi őket a jog és az igazság, valamint a humanista morál. A másik lehetőség, hogy vagy elhiszik, vagy nem. Csak úgy. Én az utóbbi mellett vagyok.”