És akkor Orbán visszavette, ami az övé

„A háborúnak vége. Orbán nyaralni ment, ennyi győzelmet ki kell pihennie, Simicska is nyaral, mivel más dolga már nem maradt. Közben a Hír TV-ben tisztogatás, váltóállítás, tusványosi beszéd. A sajtószabadság szigete már olyan kicsi, hogy fél lábbal állunk rajta.

Akinek saját tévére van szüksége, az vegyen magának egyet, gúnyolódott Medgyessy Péter tizenhat évvel ezelőtt az ágáló Orbán Viktoron. A miniszterelnökségét pár hónappal korábban elveszítő Orbán azt követelte, osszák meg a közszolgálati televíziót, hogy az egyiket a polgári erők irányíthassák, a másikat a szocialista-liberális kormány. 2002 nyarán Orbán ezenkívül aggódott a híve által vezetett  Magyar Rádió miatt – aztán Kondor Katalin egészen 2005-ig hivatalban maradt – és a Magyar Nemzetet ért támadásokat is kifogásolta. A polgári körök nagygyűlésén Orbán szónoktársai médiaegyensúlyt, az ellenzéknek járó egyenlő megszólalási lehetőséget követeltek.

Milyen régen volt.

(...)

Mindenki tudta, a 2018. tavaszi választás vízválasztó a Simicska-szigetek felszínen maradását illetően.

Orbán harmadik kétharmada után két nappal bejelentették a Magyar Nemzet megszüntetését, eladósorba se helyezték a lapot, sóval szórták be a helyét, ahogyan a Lánchíd rádióét is. Nem sokkal később a Heti Válasz nyomtatott formában megszűnt.

Látszott, Simicska megkapta a lófejet az ágyába, és hamar kiderült, nincs abban a helyzetben, de nem is különösebben ambicionálja, hogy az egzisztenciálisan tőle függővé vált embereket megvédje. A Simicska-birodalom mostani jószágigazgatója, Nyerges Zsolt bizonyosan jó pontokat szerez Orbánnál a piszkos munka elvégzésével, még hogyha csak a tulajdonosi ernyőt tartja is fölébe Liszkay és társai visszatérésének, újabb újságírók, illetve egyes újságírók újabb kirúgásának.

2018. augusztus 1-jén a Hír TV átfordításának jelképeként lejátszották Orbán Viktor tusványosi beszédét. »Mi történt, mióta nem láttuk egymást«, gúnyolódik az új gazda a kővé dermedt nézőn.

Már csak az a kérdés, mire kell a Hír TV a megszámlálhatatlan állami tévécsatorna és az Echo TV mellé, hacsak nem újabb hirdetési felületként, kádertelephelyként, pénzkifolyatóhelyként, amellett, hogy mementóként, bosszútrófeaként, élőben közvetített fenyegetésként, és figyelmeztetésként, hogy az oligarcháknak nincsenek elveik, csak érdekeik.”