A pénz beszél: bejelentették a 2030-as és a 2034-es labdarúgó-világbajnokság helyszíneit!
A 2030-as tornát Spanyolország, Portugália és Marokkó rendezi közösen, míg 2034-ben a Közel-Keleten lesz a világ szeme.
Sok tehetség elveszhetett ott, ahol nem volt focipálya. Akár egy Ronaldo-szintű világsztár is. Interjú.
„A magyar focival kapcsolatban gyakori vélekedés, hogy nem jó a közeg, nem a teljesítmény határoz meg dolgokat, hanem más tényezők, és ez szerintem összefügg azzal, hogy be kell tartani a szabályokat, ezek által lép előre az ember. Ön milyen előrelépést tud hozni a magyar fociba a munkája révén?
18 évet voltam külföldön, láttam a német és angol kultúrát, azt próbálom nekik átadni. Itthon, magyar közegben, magyar gyerekeknek, akiknek magyar szüleik vannak, hogy lehet ugyanezt a sportot művelni esetleg más felfogásban, esetleg más mentalitásban, hogy sikeresebb tudsz lenni. Én ezt itt Szombathelyen a Királyban meg tudom tenni. Azt, hogy az egész magyar labdarúgásban hogyan tudok működni, abban nem én vagyok a kulcs, hanem azok a játékosok, akik már vagy visszavonultak, vagy sok évet töltöttek külföldön. Ott álltak sorban, jártak boltban, éltek. Például tudják, hogy türelmesebbek az emberek, nem tolakodnak, kiállják a sort a busznál. Én is odamentem magyarként, sorban álltam, nem tolakodtam a busznál, mert az a szokás. És azok a volt játékosok, aki ezt megtapasztalták, most vezetők lehetnek, és ez tud segíteni. Nekünk azokkal a tapasztalatokkal a magyar focit kell játszani, itt kell a legjobb játékot, a legjobb körülményeket megcsinálni.
Az, hogy a magyar fociba ennyi pénz áramlik, mint az elmúlt nyolc évben, az egyértelműen jót tesz? Vagy kellene még valamiféle finomhangolás?
A külföldet látva azt mondom, a körülményeket biztosítani kell. Ha göröngyös a pálya, és meg akarom tanítani passzolni a gyereket, akkor többször fogja visszahozni a labdát, mint hogy érintkezzen vele. De a körülmények mellett a dolgot tartalommal kell megtölteni. Nem elég egy szép iskola, ott olyan tanárok legyenek, akik oktatják a gyerekeket. A gyerekeket a szülők nevelik otthon, az iskolában a tanár, az edzésen pedig az edző. Én így nőttem fel. Ezt be kell tartani, így nevelődik a gyerek. Milyen közegben, az sem mindegy, sok tehetség elveszhetett ott, ahol nem volt focipálya, mondjuk egy faluban, a szülei nem tudták egy másik faluba járatni, és most egy becsületes civil szakmája van. Holott lehetne egy Ronaldo-szintű világsztár. Amik fel vannak építve, azokat jól kell üzemeltetni, és minőségi munka kell legyen. Az kevés, hogy elmondjuk, tartottam egy edzést. Mi volt az értelme, mi volt a lényege, mit akartál elérni a gyerekkel. Ha az infrastruktúra megvan, akkor lehet olyan edzőképzést beindítani, hogy valóban minőségi munka legyen mindenhol.
Mert hogy az edzőképzésben vannak hiányosságok, akár az utánpótlás-nevelés terén?
Azt gondolom, egy Dárdai Pál, egy Bódog Tamás, egy Lőw Zsolt ahhoz a generációhoz tartozik, amely külföldön edzőként is megállta a helyét, és külföldön látott mindent, közeget, infrastruktúrát, ebben nőtt fel játékosként, és edzőként is integrálódott. Vannak lehetőségek, utak, csak ne gondoljuk mi, magyarok azt, hogy mindent jobban csinálunk, mindenhez értünk. Mindenki minden szakmában tanulni akar, bőven van fejlődnivaló. Jó az alapanyag, sok az olyan edző, aki tanulni akar, éhes a tudásra, menni akarnak előre, semmi probléma a motivációval, csak azzal, hogy hogyan tanítsunk, az a nagy kérdés.”