Hont: Ha valaki kimegy a gátra elmondani, az állam nem működik, a lehető legrosszabbat teszi (VIDEÓ)
Schiffer András szerint „nincs rendjén, mikor egy közszereplő, egy választott képviselő nem ismeri a mértéket”.
Az újmédia feltételrendszerének része egy gyökeres (ha tetszik „forradalmi”) szemléletváltás, olyan tudati és világnézeti váltás
„A hatalom azáltal tudja hatékonyan semmibe venni az emberek érdekeit, hogy saját »felülről jövő« tematizációjával sikeresen manipulál minket és nem engedi, hogy mi, »egyszerű« polgárok »alulról« tematizáljuk a közéletet, hanem kizárólag a nagy cégek és hatalmi érdekrendszerek mentén kommunikál a fősodratú média. Ennek még a hatalom állandó kritikája sem elég hatékony ellenszere (amint azt Orbán és az ellenzék kapcsán a választási tragikomédiában nemrég közelről is láthattuk), mert azzal még mindig az ő tematizációjukat követjük, ha kritizáljuk őket, ráadásul ezáltal közvetve mindig megerősítjük azt, hogy ők uralkodnak rajtunk és nem nekik kell a mi tematizációnk után loholva kommunikálni, hanem mi rágódunk kutyamód az általuk épp elénk dobott gumicsontokon. De csak amíg szolgaian követjük az ő tematizációjukat...
A politikai-közéleti játszmát mindig az nyeri, aki tematizálni tud, ezért az alulról organikusan építkező civil tematizáció az újmédia kulcsa, hogy kizárólag arról beszéljünk, ami minket érdekel és úgy, hogy valós cselekvéshez, konkrét megoldásokhoz vezessen. A passzív hírfogyasztás modelljét követő mainstream masszamédia folyamatosan olyan témákat és úgy sulykol, hogy azokkal kapcsolatban tehetetlennek érezzük magunkat.
Az újmédia ezt a kiszolgáltatottságot fordítja meg radikálisan: kizárólag olyan dolgokról érdemes beszélni, amelyekért felelősek vagyunk és változtatni tudunk rajta. Az egyetemes felelőtlenség mainstream »elve« helyére az újmédiában a konkrét közösségi felelősség gyakorlata kerül. A mainstream média nem véletlenül idegenkedik minden konkrét polgári felelősség kimondásától és gyakorlati megoldások, cselekvési tervek megfogalmazásától (mint »aktivizmustól”), mert strukturálisan az a funkciója, hogy jól manipulálható passzív hírfogyasztó tömeggé neveljen át minket.
Talán az eddigiekből kiderült, hogy az újmédia feltételrendszerének része egy gyökeres (ha tetszik »forradalmi«) szemléletváltás, olyan tudati és világnézeti váltás, ami nélkül nem lehet megtölteni hiteles és fenntartható tartalommal az újmédiát. A fő tartalom ugyanis mi magunk és gyökeresen megújuló közösségeink lehetnek – ha végre tényleg csinálnánk és nemcsak sopánkodva beszélnénk róla, ahogy az ökológiai válságról, a demokráciát megcsúfoló és meghekkelő pártpolitikáról, stb. stb.”