Tusnád után

„Persze az ellenzék a tárba készített egyenközleményekkel azért most is megrevolverezte a hétvégi eseményt, aztán folytatta ott, ahol abbahagyta. Például az MSZP legfőbb témája most az, hogy mit kezdjen a képviselői fizetésemeléseket a parlamentben megszavazó, amúgy ezzel az elnökség határozatát végrehajtó politikusaival. A probléma kéthetes, ám a hegyek egeret vajúdtak: a különbözetet tegyék egy alapba, aztán a gázáremelés és a devizahitelezés bevezetését is elfeledő szocialistákra oly jellemző szolidaritás jegyében majd elköltik valahogy. Csak nehogy wellneszezés legyen belőle, mint Simon Gáborék éhségmenetéből!

A DK állítólagos házi újságjában eközben zsebellenzéknek nevezik a szocikat, mondván, néhány politikusuk odatévedt a tusványosi fesztiválra. Nem értjük a pocskondiázást, ezek a bátor urak, köztük Molnár Zsolt és Ujhelyi István, kőkeményen belemondták az Index kamerájába, hogy a kormány diktatúrát épít. Csak ezután jöhetett egy könnyű sör.

És ha már Tusnádfürdő: ebben a témában nyilván Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök foglalja el a főgonosz amúgy is hozzá passzoló szerepét, lévén továbbra is kitart amellett, hogy a határon túliak nem is igazi magyarok. A székelyek például lényegében románok, ha jól értjük. Ez a »történet« sem túl vonzó alternatíva a nemzetegyesítés, sőt, nemzeterősítés orbáni tervével szemben. Gyurcsány amúgy legfeljebb a baloldalnak nevezett tábort akarja egyesíteni, azt is csak akkor, ha őt emelik pajzsra. Csinált már ilyet, Medgyessy Péter tudna mesélni. Sokáig nyögte az ország.”